(Szolgálati közlemény:
mivel hirtelen ötlet volt a Nézőnapló rovat egy részenek átköltöztetése ide,
ezért előfordulhat, hogy egy-egy egy Bridgerton epizód már nincs az Egy olvasó naplója Bridgerton rovatában és még nincs ezen a felületen, de idővel minden helyre kerül,
szóval nézz vissza később!)
Flashbackkel indítunk (itt jegyzem meg, hogy az Outlander 6. évad tobzódik a jobbnál jobb epizódkezdő flashbackekben, tessék átnézni az Egy olvasó naplója blog Outlander-kuckó blogmellékletébe is), tíz évvel korábbról, amikor Anthony még esetlen kamaszfiú. Ezt a készítők úgy oldották meg, hogy Jonathan Bailey haját középre fésülték és idétlenül megcsavarták, no meg persze a színész maga is igykeszik suta mozdulatokat produkálni. A híres neves Bridgerton apukával (az a Rupert Evans alakítja, aki a korábban általam emlegetett négyrészes Emmában az általam külön is kiemelt Frank Churchillt játszotta) megy vadászni, és a családfő minden mozzanatát csodálja. Főleg azt, amikor leteríti a vadat. Aztán a virágokat szedne Anyuka Bridgertonnak, amikor megcsípi egy méh, és kicsi Anthonynk boldog gyermekkora pár pillanat alatt véget ér, ahogy a súlyos allergiás reakciókat kiváltó apa a szeme láttára, Anyuka karjai közt fullad meg.
Az epizód további ezzel kapcsolatos flashbackjei mind arról szólnak, hogy Anthonynak azon nyomban felnőtté kellett válnia, döntéseket kellett hoznia. Az orvos még azt is vele, mint új családfővel akarta megbeszélni, hogy ha szülés közbeni vészhelyzet áll fenn, Anyukát vagy a születendő bébit mentsék-e meg. (Mint tudjuk, mindketten túlélték.) Az epizódban ez a búvópatakként fel-felbukkanó, majd újra megbújó motívum arra irányítja a figyelmet, amiről féltávon
Anyuka is beszél Elsőszülöttjével, hogy a házasságkötési terveit ne a családdal szemben érzett felelősségtudat alakítsa,
legyen csak nyugodtan önző e téren. A vikomti feladatok ellátása nem zárja ki, hogy ezzel egy időben boldog szerelmi házasságban éljen.
Jelen helyzetben persze még Edwina Sharma az, aki karnyújtásnyi távolságra van a vágyott házastársi pozíciótól, főleg, mivel kis családjukat meghívták a Bridgertonok vidéki birtokára. Nos, van itt utalás a méhcsípésre, és hőseink a birtokon találkoznak, szóval kíváncsi vagyok, merre tekereg a történet, mert a könyves változatbeli megoldás még túl korai lenne így a harmadik epizód környékén.
Mindenesetre érkeznek a hölgyek (Kate, Edwina, Lady Mary és Lady Danbury), Edwina pedig már nem is lehetne felszínesebb libácska, olyan, akinek a vacsorakor felveendő ruha színén jár csak az esze. Szerintem most már késő Kate bármilyen olyan próbálkozása, amely arra irányulna, hogy húgocskája érdeklődését megpróbálja az élet nem feltétlenül látható – de (át)érezhető – értékeire is irányítani.
Bridgertonék már ott vannak a birtokon – ezért is idéződik ugyebár fel Anthonyban az apja halálával kapcsolas eleven emlékek sora -, s közben Daphne is befut egy babával. Szó szerint befut, nagyon idióta a megoldás, szerintem le lehetett volna csípni ezt a pillanatot, és csak onnan mutatni, hogy a többiek nagyon örülnek a családtag érkeztének.
A herceg távollétének okáról persze továbbra sincs semmi infó.
Anthony beszél húgának Edwináról, hogy csupa báj és kecsesség (ennél többet az eddig látottak alapján nem is igen lehetne mondani róla, ennél egysíkúbb figura már nem is igen lehetne), majd azon nyomban rátér arra, hogy sajnos van egy nővére, aki viszont kiállhatatlan. Szeretném azt hinni, hogy az ok, hogy Daphe mintha kicsit elgondolkodóan fordítaná félre a fejét, azzal függ össze, hogy észreveszi, hogy bátyja olyan módon beszél egy nőről, ahogy amúgy nem szokott. Mindenesetre Őméltósága megígéri, hogy amiként előző szezonban ő kapott segítséget, idén majd ő fog bátyjának segíteni a párválasztásban. Anthony ugyanarra a gondolatra jut, mint mi nézők: ez most fenyegetés akart lenni?
Érkeznek tehát a vendégek, Kate elismerősen mosolyog a kastély futónövényekkel és virágaikkal borított homlokzata láttán, mire Anthony rögtön vele áll szóba, így Daphne elsőre összetéveszti a lányt a húgával. Ciki.
nem érti a rokon elcsábítása és az új ruhák vásárlása közti lehetséges logikai kapcsolatot.
 |
| Anthony a Sharma lányok között |
A Bridgerton birtokon közben megkezdődik a híres neves pall-mall játék(golyókat ütögetnek kis kapukon át) , amely hűen tükrözi a „bridgetonságot”, ahogy ezek az előkelő és jólnevelt fiatalok mennyire szeretik zrikálni egymást, és mennyire él bennük az egészséges versenyszellem egymással szemben. (Itt szeretném megjegyezni, hogy a versenyszellem, a kihívások keresése NEM kizárólagosan férfi tulajdonság, akárkik akármit is hőbörögnek ezzel kapcsolatban magas politikai pozíciókból, hanem általános, nemektől független EMBERI tulajdonság, vagyis ugyanúgy meghatározó része lehet egy nő mint egy férfi egyéniségének, és attól még hogy egy nő élvezi a kihívásokat és a versenyzést, nem lesz „nőietlen”.) Nos, Kate az a fajta eleven típus, aki élvezi a többiekkel a játékot, míg Edwina – akinek egész élete szemmel láthatóan akörül forog, hogy megfeleljen mások elvárásainak, s lehetőleg egyetlen aprócska hibát se vétsen - kényelmetlenül érzi magát, udvariasságból játszik csak, és szemmel láthatóan szorong (a színésznő nagyon jól adja a karaktert), mielőtt megembereli magát, és kimondja, hogy ő legszívesebben kiszállna.
Kate és Anthony persze annyira belemelegednek az egymás elleni versenyzésben
(ó, milyen szép is az, amikor a meglévő szexuális feszültség még inkább tüzeli a versengést egy férfi és egy nő között),
hogy a mocsárban kötnek ki, egymás mellett csücsülve, magukon röhögve. Ez egy jó pillanat arra, hogy kicsit őszintén elbeszélgessenek arról, hogy Kate miért ellenzi Anthony Edwinával kapcsolatos házassági terveit. Majd mikor folytatnák a játékot, Kate egy padhoz üti a golyóbist, amitől Anthony viselkedése teljesen megváltozik. Nem kell Kate-tel együtt odasétálnunk, anélkül is sejtjük, hogy azon a helyen van Apuka Bridgerton sírja.
Az egész pall-mallos jelenetben egyébként engem alapvetően az zavar, hogy szerintem az ilyen típusú szabadtéri időtöltéshez elvileg nem benti, fedett téri (illetve városban hordott) ruhát kellett volna viselniük, de ez csak az én egyéni zsörtölődésem. Legalábbis ingujjra kellett volna a fiúknak vetkőzniük, vagy ilyesmi. Ahogyan például a 2. epizódban is jellegzetesen víváshoz öltöztek. No meg a boksz az első évadban. (Aztán persze rájövök a turpisságra: mivel hölgytársaságban vannak, elvileg illetlenség lenne. Másrészről némi kis guglizás után az is jól látható, hogy a korabeli divatlapok rajzain a nők is a szokásos midennapi viseletükben teniszeztek meg labdáztak, meg minden. Oké, akkor nem zsörtölődöm tovább, elfogadom, hogy az én „történelmi érzékem” volt a csalfa ez esetben)
Edwina és Anthony később Lady Danbury és Anyuka Bridgerton illő felügyelete mellet beszélgetnek, amely sokat javít a leányzóról eddig mutatott képen, mert annyira még sem csacska (messze nem egy Prudence Featherington, na), hogy ne tudná a beszélgetés saját hasznára fordítani. Értve ez alatt, hogy miután Anthony bevallja, hogy nem az az olvasós típus, ő úgy reagál rá, hogy ez így pont jó lesz, mert akkor lesz valaki, akinek ő elmesélheti olvasmányélményeit. Este Lady Danbury a Sharma lányokat, Anyuka meg Elsőszülöttje és Daphne beszélgetését hallgatja ki. Mindkét esetben akár lehetne sikernek is elkönyvelni a délutánt, de mi nézők tudjuk, hogy például amikor Daphne megfogalmazza, hogy számára mi a szerelem, és kérdezi, hogy bátyja is ilyesfélét érez-e, akkor a fiatalember valószínűleg az idősebb Sharma lányra gondol, és nem a kishúgra.
Londonban is zajlik közben az élet. Egyrészt az előkelőségek elpártolnak Madame Delacroix-tól, mert új varrónő tűnt fel a piacon. Ez elsőre talán nem is annyira fontos mozzanat, még akkor sem, amikor Lord Featherington vacsorára hívja Cowperéket és Penelope rákérdez, hogy a Karótnyelt Liba is az új szalonba jár-e. De aztán Lady Whistledown eléggé csípősen nyilatkozik arról, hogy milyen vulgáris az új divat, s mindjárt összeáll a kép. Penelope, aki korábban már váltott néhány szót Madame Delacroix-val arról, hogy utóbbi nem fedi fel előbbi titkait, mert nem az a típus, aki mások dolgába üti az orrát, nem véletlenül csinált reklámot a varrónőnek. Cserébe pedig kéri, hogy segítsen a kéziratok nyomdába juttatásában.
Colin valami drogot – amiből pár csipetnyit a teába kell keverni – oszt meg Benedicttel,
közben irritálóan felsőbbrendűen beszél az utazásai közbeni meditációiról meg ilyesmiről,
igazából mindegy is, mert a jelenet lényege, hogy Benedict kicsit más jellem, s azonnal az egész csomagot beleönti a teájába, amitől aztán vacsorakor is még mindig be lesz állva, sőt akkor is, amikor megkapja a levelet, hogy felvették az akadémiára.
Csak ki ne essen az ablakon örömében!
A vacsora alatt egyébknét mindenki, legfőképp Edwina várja, hogy megtörténjen a lánykérés, de az utolsó pillanatban Anthoy változtat a mondanivalóján. A kislány persze azt hiszi, ő csinált valamit rosszul.
Másnap Kate-et látjuk lovagolni. Épp visszatér a virágoskerthez, amikor Anthonyba botlik. Na most lesz az, amire kíváncsi vagyok a könyvben olvasottak miatt. Szóval a lényeg, hogy Kate-et megcsípi egy méhecske, Anthony meg totálisan beparázik. De nem annyira, mint a könyvben, hogy a mérgező anyagot elkezdi kiszívni a lány mellének fedetlen részéről, hanem csak annyira, hogy Kate-nek kell a férfi tenyerét a saját mellkasára tennie, hogy a másik megnyugodjon.
Az nem fog menni, egyre inkább felajzottabbak mindketten, de az utolsó pillanatban szétrebbennek.