Louisával és Minnel kezdünk, akik még mindig a pubban ücsörögnek, vagyis most már majdnem biztos, hogy össze fognak jönni. Utolsó kör ideje van, aztán hova menjenek? Naná, hogy visszamennek Slough House-ba, ahol ennyi ital után kicsit nehéz ajtót nyitni, meg felkapcsolni a villanyt, de legalább könnyen egymásra találnak az ajkak.
Cukik.
 |
| Min (Dustin Demri-Burns) és Louisa (Rosalind Eleazar) a Slow Horses 1. évad 3. epizódjában |
És persze, hogy efelé tendált az ő előző epizódbeli részvételünk.
Nademost, a móka nem tart soká, mert zajokat hallanak az emeleten. Én el tudom képzelni, hogy csak Lamb lesz az. Relatíve hosszú jelenetsor, ahhoz képest, hogy két irodai aktakukac lúzer próbál egy betolakodót elkapni (bár Minnek inkább az előbbi csólolózós pozícióhoz való visszatérés tetszene, mihamarabb), de annál gyorsabb a vége, ahogyan a betolakodó támad rá Minre, majd mire a lépcső aljáig gurulnak ketten, valakinek jól hallhatóan kitörik a nyaka. Huh, nem Min az. Odaér Lousa is, leveszi a betolakodóról a sapkát.
Mi nem látjuk pontosan, ki az, ők ketten viszont nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy kire ismernek rá.
Amúgy mintha ez az ismeretlen valaki is Moody lett volna.
Míg Lousa és Min történetében folytonosság van az előző rész vége és a mostani között, addig Cartwright esetében átugrottunk néhány mozzanatot, és most azt látjuk, hogy a kórházban be van zárva egy raktárhelyiségbe, amely előtt egy lapátfülű fickó vigyáz rá. Ekkor érkezik Lamb, hogy megmentse. Meg hogy kiossza, hogy mi a fenének kellett kórházba jönni Siddel, rögtön észlelték a dolgot Dianáék is, ezért jött a Kutyák egyik díszpéldánya helyretenni Rivert. Igen, úgy van, ott kellett volna hagyni Sidet a tett helyszínén elvérezni. A lány amúgy még él. A mégen van hangsúly Lamb szavaiban, most is, ahogy elhagyják a kórházat, meg pár perccel később is, mikor Minéknek számolnak be az est ezen fejleményeiről. Mindenesetre, mikor Lamb és Cartwright lelépnek a kórházból, látható, hogy épp érkezik egy adag keménylegényféleség. Hogy Sidet vagy hősünket, akit Lamb megmenekít ettől, kell(ett volna) likvidálniuk, azt nem tudni, a gyanúm az, hogy mindkettejüket.
Mire a Slough House-hoz érnek, felmerül a kérdés, hogy mégis ki lőhette meg Sidet Hobden házában? Cartwrightnak gyanús volt, hogy az illető nem akart beszélni, nehogy felismerjék a hangját, ja, és olyan volt, mintha a Kutyákhoz tartozott volna, és mégsem. Akkor már biztos, hogy Moody az. Úgy biza, most már a lépcső alján fekvő hullát is jól láthatjuk. Lamb - miután eltette a nála talált pénzt és a kamu iratokat, jól jöhet az még - , felhívja a férfinél talált telefonon az egyetlen számot. Nincs meglepetés, mert ezzel kapcsolatban mi nézők már korábban egyértelmű információt kaptunk: Diana veszi fel.
Most így akkor már
az elbeszélés tempója és időkerete is lassan teljesen érthetővé válik,
a maradék néhány epizód (brit sorozat, hat rész egy évad) valahogy bele lesz sűrítve az elkövetkező néhány órába, addig, míg a beígért reggeli kivégzés ideje el nem jön, illetve, sejthető, hogy egy kicsit majd tovább annál.
Ennek megfelelően igencsak mozgalmas éjszaka zajlik szereplőink életében egész London-szerte. Hassan halad a deszka kibontásával. Ugyebár, hogy odafent ne az ezzel járó zajokat hallják, gyakran köhögcsélnie kell. Hobden Peter Juddhoz (Samuel West) próbál bejutni, akinél épp baráti társaság van, úgyhogy csak kezdetben szívélyes az állítólag régi jó cimborával szemben. Diana és Lamb egy folyó, vagyis inkább csatorna mentén találkoznak az éjszaka közepén egy padon.
Na most
ennek az epizódnak van egy nagyon nagy trükkje.
Mozgalmasnak tűnik, és mégis, belegondolva, túlnyomórész két dialógus, a padon Lambék és a politikus konyhájában Hobdenék, tölti ki, egy-egy ponton ügyesen reflektálva egymásra. Merthogy végre néhány nagyon fontos információ birtokába juthatunk: az egész emberrablás egy kamu, Diana terve volt, hogy kiugrassza a nyulat a bokorból, s letegyen valami eredményt az asztalra szélsőjobbos terrorista csoportok felszámolása tekintetében. Amíg erről beszélt a fivérével egy klubban, Hobden meghallotta őket. De Dianáék nem tudják, hogy mennyi kézzel fogható, konkrétan felhasználható információ van a birtokában, amire Judd a másik dialógus részeként igencsak dühös lesz, hogy akkor meg pláne miért keveri őt bele az újságíró.
Hát mert van némi szégyenfolt a Downing Street 10-be áhítozó politikus múltjában, nem nehéz kitalálni: olyan rendezvényen járt, ahol speciális jelentése van bizonyos karlendítéseknek. A politikus egy zseniálisan jól megírt és előadott monológban elmondja, hogy nincs itt semmi látnivaló, mert nincs róla felvétel. Ha mégis lenne (nem sikerült volna mindet megsemmisíteni), akkor mondhatja azt, hogy fotoshop, ha még ez sem elég, szánva-bánva beszélhet arról, hogy fiatal volt, részeg és butácska. Majd az egészet megfejelheti némi pénzadománnyal egy antifasiszta szervezet számára.
(Ó, az eltussolás kultúrája!)
Ezt a kis monológot amúgy azután mondja, hogy egyszer már visszatér a vendégeket szórakoztatni, de mivel még mindig itt ücsörög Hobden a konyhájában, lejön hozzá. Egy ideig nem szól semmit, elrendezgeti a használt tányérokat a mosogató környékén, majd jeget szed a hűtőből egy vödörbe, aztán különösebb figyelmeztetés nélkül (mármint ha azt nem vesszük annak, hogy a jégkockák láttán sejthetjük, hogy mi fog következni) jól behúz egyet az újságírónak. Aztán jön a monológ. Majd pedig, hogy legyen szíves kedves Hobden elkotróni innen.
Diana és Lamb beszélgetése során kiderül, hogy Főnökasszonynak van egy beépített embere, aki ráadásul teljesen „sötétben” (összeköttetés, pl. mobiltelefon nélkül) dolgozik. Hassan, mint elrabolt személy is gondosan lett kiválasztva, nagybátyja ugyanis a pakisztáni katonai elhárítás második embere, szóval nem kell aggódni, meg lesz mentve. Lamb szerint ez az egész egy pillanat alatt félremehet és akkor mind a beépített ember, mind a fiú meghalhat. Diana női vezető, hozzá van szokva, hogy alábecsülik, hogy mindenki jobban akarja tudni nála, hogy mit kellene és mit nem kellene csinálnia, és mint sok női vezető, úgy tűnik, hogy most ő is belesétált saját egója csapdájába. Egy olyan helyzetbe, mikor nem veszi észre, hogy
most nem az alábecsüléséről, nem szexista kioktatásról, hanem valódi figyelmeztetésről és kritikáról van szó.
Na most, Főnökasszonynak az az ötlete támad hirtelen – vagy nem is olyan hirelen? –, hogy úgy kellene lefújni az akciót, hogy Lamb odamegy a helyszínre (míg a központban a szakértők a videón látható téglák jellege alapján próbálták kikövetkeztetni, melyik városrészben is tartják fogva a fiút, persze hogy Diana tudta a pontos címet), és bekopogtat. A beépített ember meg fogja ismerni, ez lesz a jel. Lamb először nagyon nem akar ebbe a baromságba belemenni, de az győzi meg, hogy Diana belengeti, hogy Standish aktáit, aki úgymond főnöke halálakor igazán közel került - mármint a látszat szerint – a hazaárulás bűntettéhez, újra megnyithatják, és találhatnak ott érdekes dolgokat. Ez az információ arra is reflektál, amit az előző epizódban láthattunk, hogy a titkárnő emlékeiben hirtelen felbukkan Lamb is a(z akkor még életben lévő) főnöke lakásában.
Megy az egyezkedés, mennyire élveznek a Slough House-osok védettséget az akció során,
mert hát ha lúzerek is, Lamb lúzerei.
És valóban, meg is indulnak, Lamb és Cartwright az egyik, mögöttük Min és Lousa a másik kocsiban. Nohát, micsoda kaland lett e kettejük számára ez az éjszaka!
Hassant sajnos rajtakapja a volt katona fickó, épp mikor már tudna segítségért kiabálni, elrángatják, felviszik a konyhába, megint csuklyát húznak a fejére. A feszültség a bandavezér és pszichopata kölök között egyre nő, utóbbi kérdezi is, hogy melyik egységben is szolgált, a másik kitérő és legalább annyira kioktató választ ad.
A fiatalabbiknak az előtérben a sötét sziluettjét látjuk, a kamera a kártyázó másik háromra fókuszál, de
az árnyalak bólintása az a pillanat, mikor rájöhetünk mi is, hogy akkor megvan, a volt katona a beépített ember,
és erre rájött a kölök is. Mivel kezében van a balta, idő kérdése, hogy használja, és persze nem annyira hülye, hogy a foglyukkal szemben.
Mire Lamb – az előzetesen megbeszéltekkel ellentétben nem csak kopog, hanem be is megy, mondjuk amúgy sem lett volna ki nyisson ajtót –, majd utána a másik három odaér, már csak a volt katona levágott feje várja őket.