Anthony Boyle függőségben szenvedők figyelmébe: Shardlake trailer
Lerághatatlan csontnak tűnik blogírás szempontjából, hogy Anthony Boyle egymás után két történelmi témájú sorozatban is főszerepet (vagy valami olyasmit) játszott, így gyakorlatilag, ha tartottuk a lépést ezen programok megjelenésével, január vége óta minden péntekünk (esetleg szombatunk) kicsit róla (is) szólt.
Mivel a Manhunt a múlt héten véget ért (na jó, valójában Boyle már egy héttel korábban leköszönt, bár ezt - azaz hogy már flashbackben sem tér vissza - a finálé előtt még nem tudhattuk biztosan), s esetleg egyesekben elvonási tünetek kezdenek jelentkezni, szeretnék mindenkit emlékeztetni, hogy csak pár napot kell várni.
a Shardlake sorozat premierjéig.
Mármint a nemzetközi promócióban kijelölt napig (május 1), hogy aztán e poszt olvasói közül ki hol tartózkodik épp a világban, s hogy ott, ahol épp tartozkodik, hogyan éri el a programot, az már mindenkinek a magánügye. (Elég sokan vagyunk olyanok szerteszét a nagyvilágban, akik bár magyarul -is - kommunikálunk, valójában nem sok közünk van a magyarországi átlag mindennapokhoz¹)
Azt azért a trailer kapcsán megjegyezném, hogy íígy, hogy most más nem csak saját elképzelésemre támaszkodhatok, hanem láttam is fizikai valójában, még inkább bizalmatlan vagyok Sean Bean Thomas Cromwelljével szemben. Elégge valószínű, hogy nem fogja megbolygatni a személyes Cromwell-dobogóm (Mark Rylance, James Frain, Ben Miles).
Magával a sorozattal kapcsolatban egyébként nálam elégge alacsony az elvárás-léc, a törtènelmi múltba illesztett nyomozósorozatoknál sok esetben érződik a regényeken a sorozatírási kényszer(edettség), s nem tudható előre mennyire szabadul meg ettől - ha esetleg² ennek a regénysorozatnak az esetében is fennáll a probléma - a tv-s adaptáció.
___________
JEGYZETEK
¹És igen, úgy van, kortárs magyar szépirodalommal is lehet úgy érdemlegesen foglalkozni meghozzá magyar nyelven, hogy az ember esetleg Amszterdamban vagy Milánóban vagy Londonban hajtja álomra a fejét. Pont ez lenne a lényeg, a szokásostól ( a kortárs irodalmi élet szereplőit csak a belterjes vélt vagy valós magánéleti kuszasagok izgatják, és el sem tudják képzelni, hogy a budapesti központú mindennapi életükbe való betagozódás, a kis piti magánéleti játszmáikban való részvétel nélkül is lehet az általuk létrehozott szövegekkel érdemlegesen foglalkozni) eltérő irodalomértelmezési felfogás is hangsúlyosan jelen legyen a kortárs magyar szépirodalomról magyar nyelven zajló diskurzusban.
² Bár hiú vagyok arra, hogy mindenféle idejétmúlt sznobizmustól mentesen, szakmai felelősségtudatom birtokában bármilyen stílusú és szinvonalú történelmi fikcióval hajlandó vagyok foglalkozni, értelemszerűen nem jelenti azt, hogy azon hatalmas piacon, amit az angol nyelven irott regények jelentenek (és akkor még csak az angol nyelvűről beszélünk) minden egyes a történelmi regény kategoriájába sorolható kiadványt ismernék. C. J. Sansom Shardlake sorozatáról például csak pár hete hallottam először. Nota bene, a szerző skót krimiíró, úgyhogy előbb-utóbb eljutottam volna a regényeiig más gondolati/érdeklődési útvonalon is. Mostanában kicsit jobban fókuszálok erre a témára.
