Sárkányok itt, sárkányok ott, sárkányok mindenütt június és július során

Továbbra is kihangsúlyozva, hogy sárkánymániások kíméljenek¹, ez a bejegyzés emlékeztető arra, hogy a Sárkányok háza (House of the Dragon) második évada alatt kezdődik a 2024-es Tour de France , amelyről értelemszerűen kevés ember asszociàl azonnal a sárkányokra (ezért is szükséges egy emlékeztető poszt), de olyasvalaki számára, aki mindig kultúrtörténeti aspektusból (is) szemléli az országúti kerékpársportot, és ilyen jellegű tartalomkészítésre is sok időt és energiát szán (sőt, valójában folyamatosan tolódik errefelé a fókusz), egyértelmű a kapocs a francia körverseny az Alpok mitológiája (inkluzíve sárkányok) között. 

Ellentétben a Giro d'Italiával, amely Itália történelmi decentralizáltsága (vagy mondjuk úgy, a francia múlthoz képes² jóval kontúrosabb decentralizáltsága) okán könnyebben ad lehetőséget egy sokszínű(bb), változatos(abb) kultúrtörténeti túrára is azokon a vidékeken, amelyeken a verseny éppen jár, személyes preferenciáim³ alapján a francia körverseny által látogatott vidékek jelentős része nem bír ilyen jellegű vonzerővel⁴. 

Kivéve az Alpok, amelyhez (a hegységről szóló kultúrtörténeti könyvkhez) újra és újra visszatérek az év ezen időszakában. 

Ez azt jelenti, hogy főoeg az angol nyelvű közösségi média oldalaimon rendre fel-felbukkannak majd a közeljövőben az Alpokhoz kötődő, kultúrtörténeti érdekességekkel szolgáló posztok is.

___________

JEGYZETEK 

¹ Különösen az  olyan férfiak, akik úgy gondolják, hogy mivel hallották hogy olvasgatni (sic!) szerető valaki vagyok, ráadásul olyan kedves-rendes-szófogadó lánynak tűnök az arcképem alapján, magától értetődőnek tekintik, hogy ha ő, a férfi ajánl egy könyvet, akkor azt már a jólneveltség okán is illik  - akár érdekel, akár nem, akár illik az egyéniségemhez (ja, bocs, a fene vigye el, mindig elfelejtem, hogy jól nevelt rendes kinézetű lányoknak olyannal nem is szabad rendelkeznie), akár nem  -  alázatosan elolvasnom, legyen az bármilyen jelentéktelen, csupán az ő számára szentimentális jelentőséggel biró (gyermekkori élmény) kiadvány, amire nyilván nem fogok időt pazarolni, tekintve, hogy így is minimum öt életre való könyv van a képzeletbeli listámon, amelyet én, az én saját érdeklődési köröm és saját, önmagammal szembeni szakmai elvárásaim okán fontosnak tartanék elolvasni.

² Mert hiszen joggal vetheti fel bárki azt, hogy de hát a francia egységes nemzeti nyelv és identitás előtérbe helyeződése a regionális nyelvekkel es identitással szemben is csupán a 19. századi klasszikus nacionalizmus terméke, sőt, ami azt illeti, maga a Tour de France létrejötte is jó szolgálatot tett ennek a folyamatnak.

³ Oh, bocsánat, hát nem megint elfelejtettem , hogy a kedvesacúságom miatt. nekem olyanom még negyvenégy éves mivoltom ellenére sem lehet! (Ugy van, ma ilyen kis vitriolos a hangulatom - nem, nem hormonális-ciklikus okokból, mielőtt még jön egy másik férfi, aki öt perce még azt se tudta, hogy a világon vagyok, s öt perc múlva már a nevemre se fog emlékezni, ha egyáltalan vette a fáradságot, hogy ilyen rövid időre is, de azért így imeretlenül is okvetlen szükségét érezn  jelezni, hogy férfi mivoltából következőleg jobban tudja nálam, mi zajlik az én testemben) 

⁴ Azért ez némiképp számomra is meglepő, mivel két fontos elméleti szöveg is, amelyhez újra és újra visszatérek, szorosan kötődik a francia vidékhez, akár általánosságban, akár kifejezetten egy adott régióhoz kapcsolódóan. Pierre Nora lieux de memoire elmélete a francia rusztikus kultúra eltűnésének, pontosabban annak gesztusainak kiüresedének a 20. század második felében túlontúl is jól érzékelhető folyamatán alapszik. Natali Zemon Davis Martin Guerre visszatérése című mikrohistoriai műve pedig kifejezetten a Pireneusok lábánál élők 16. századi hétköznapjaiba avat be. Mindezeken felül, egyrészt mivel van egy, az első Tour de France idején játszódó bűnügyi történet ötletem, valamint mióta megtudtam, hogy  a verseny 1906 és 1910 között rendszeresen átlátogatott azon  területekre, amelyek 1871-ben kerültek német fennhatóság alá, s értelemszerűen fontos szerepet játszottak az első világháborút megelőző évek egyre fokozódó feszültségében, ennek kultúrtörténeti aspektusai sem hagynak nyugodni, természetszerűen ezekkel kapcsolatban is rendszeresen bővítem ismereteimet. Ennek ellenére azonban mégiscsak úgy érzem, hogy az itáliai múlt és annak érdekességei, nüanszai jóval közelebb állnak hozzám, mint a francia történelem, s következésképpen a tudásom is jóval gazdagabb az előbbi témát érintően. (Nem beszélve arról, hogy bár klasszikus műveltségű középosztálybeli polgárként a francia nyelv ismerete alapvető elvárás önmagammal szemben, az olasszal mindig is szívesebben bíbelődtem-szöszmötöltem. Bár érzésem szerint még mindkettővel nagyon -nagyon messze vagyok attól, hogy sikerüljön őket felhozni közel olyan szintre, mint ahol most tart a német és angol tudásom.)