Nem sok idő van a szomorúságra a királyné halála után, mert amit eddig betudhattunk volna akár csupán a király paranoiájának, az úgy tűnik, hogy valós probléma. Valakik tényleg szervezkednek a háttérben. Vagy csak Lady Margaret keres mindenáron bűnbakokat? Mindenesetre valakiket elfognak és a razzia végén Wolsey is feltűnik további utasításokat adni. Mindeközben eközött az esemény között, valamint a Lady Margaret arca között váltunk ide-oda.
Aztán beugrunk Apukirányhoz is, aki – ahogyan az várható volt – nagyon depis élete párja halála után. Annyira, hogy egy oroszlánnal néz farkasszemet. Őfelségesanyasága jön hozzá és próbálja felrázni, mert már az ő saját kémei is azt jelentették neki, hogy a király is halott, annyira visszavonult mindentől. (Az összeesküvők is erről beszéltek, mielőtt rájut törtek volna.) Lady Margaret annyiszor emlegeti a kémeit, például azzal kapcsolatban is, hogy ő pontosan tudja, hogy Arthur házassága el volt hálva, hogy egy ponton fia visszakérdez, hogy esetleg nem lehet, hogy ezek az emberek azt jelentik, amit Lady Margaret hallani szeretne?
Harry nagyon kivan anyja halála miatt, és annak oka, hogy én ezt így fogalmazom meg annyi csak, hogy a színész játéka annyira hiteltelen, hogy ez a szándékoltan pongyola megfogalmazás illik leginkább ennek érzékeltetéséhez. Az első részben tapasztalt sokkon, hogy jóval érettebb a kisöcsi a bátyónál, már túltettem magamat, de nem igazán vagyok meggyőződve továbbra sem a fiatalember színészi képességeiről. Vagy csak tényleg ez a szerep túl nagy rá még ebben a bosszantó hibáktól és önellentmondásoktól hemzsegő sorozatban is.
Katalin elmond neki egy tanmesét egy bikáról, aki a végsőkig kitartott egy bikaviadalon. Mihelyt meg is magyarázza neki a példabeszédet, hogy Harry az a bika az ő szemében, így már nem is olyan szomcsi a fiatalemberke.
Az egyik ilyen visszatérő, folyamatosan bosszantó motívum, ahogy kiemelik, hogy „Tudor urakkal” kívánták, kívánják házasítani az udvarhölgyeket,
de nem definiálják, mit jelent az, hogy „Tudor urak”.
A fehér királyné regényben van egy hosszabb passzus, amikor Elizabeth Woodwill elmeséli nekünk, élete modern kori követőinek, hogy testvérei mind politikai házasságot kötöttek, hogy az ő helye biztosítva legyen. Érthető, hogy a szövetség megszilárdítása és rokonság európai arisztokráciában (azaz az európai politikai porondon) vágyott befolyásnövekedése érdekében ennek volt valóságalapja a Katalin udvarhölgyeinek házasságkötése esetében is. Mondom, Maria de Salinas, Katalin legfontosabb spanyol udvarhölgye egy angol nemeshez, Wiliam Willoghby-hoz, Willoughby de Eresby 11. bárójához ment hozzá, az ő gyermekük Catherine aztán Suffolk hercegnéje lesz (Charles azaz Brandon felesége) és van egy elmélet, miszerint eléggé közel állt hozzá, hogy megözvegyülése után egyben VIII. Henrik hetedik királynéja is legyen.
De „Tudor lordok”, mármint a Tudor család Catherine de Valois-tól (azaz francia királyi vérből) férfitagjai már nincsenek (Jasper volt ugyebár az egyetlen említésre érdemes rokon), s bármilyen furcsa, de ha a tagabb rokoni kapcsolati rendszert nézzük, akkor Lord Stafford az egyik legközelebbi rokona Lady Margaretnek, (meg volt Erzsébetnek is) vagyis ő pont olyan figura lenne, akire ráillene, hogy a család helyzetének megszilárdítása érdekében egy spanyol nemeshölggyel házasítják össze. Akkor miért úgy viseltetnek vele a történetben, mintha ő nem lehetne ennek a diplomáciai játszmának része?
Mindazonáltal, ha kicsit méltatlankodtam Harry karaktere és az őt megformáló színész miatt, azért ő még mérföldekkel felette van Stafford karakterének (akár a neki írt teljesen felesleges, rossz ember mivoltát a nézőknek szájba rágó mondatok, akár színészi alakítás terén, pedig színpadi alakításait nagyon dícsérik) Most éppen késve érkezik a Kistanács ülésére, mondván dolga volt, a sok Thomas mind úgy néz rá, hogy ó, persze, tudjuk, mi lehetett az a dolog. Ááá, butaság az egész.
A tanács során amúgy Őfelségesanyasága úgy dönt, hogy ő fog uralkodni régensként, mert a fiacskája nem tudja ellátni ezt a feladatot. Később kidobja a Udvarból Katalint, aki így kénytelen lakhely után nézni, mert továbbra is makacsul szeretne Angliában maradni. A Strandon találnak egy megfelelő házat neki és két udvarhölgyének, egyházi tulajdon, követek szoktak itt megszállni, szóval nem túl rangon aluli. (De azért mégis a városi élet sűrűje. Nem egy fizikailag is elzárt tér a legprivilegizáltabb réteg tagjai számára.) Azért az teljesen felesleges mozzanat, ahogyan megérkezik Katalin, és épp eléje öntenek ki egy vödörnyi használt vizet. (Vagy be kell látnom, nem én vagyok ennek a sorozatnak a célközönsége. Hanem sokkal inkább olyanok, akik most ismerkednek a történelmi sorozatok műfajával, így egy-egy korabeli életmódbeli jellemző bemutatása értelemszerűen még nem elcsépelt és nem szájbarágós számukra.)
Mielőtt ideköltözik a kis trió, természetesen Lina is megnézi magának a helyet, Oviedo kíséri, és arról beszél, hogy ha egy infánsnőnek nem is, de azért nekik, ha közös életet terveznének, épp jó hely lenne ez a kétszintes épület. Azt hiszem, kettejük között is elkezdődött a melodramatikus se veled se nélküled huzavona ebben az epizódban. Lina később szakítani próbál a katonával, de helyette egész mást tesznek. Egy másik jelenetben pedig Oviedo az, akinek nem tetszik, hogy miféle játékot játszik itt a hercegnő az új trónörökössel, és számon kéri ezzel kapcsolatban szerelmét.
Oviedót egyébként az epizód végére a Tudor seregbe sorozzák be. A hozomány részeként érkezett spanyol harcosok sorsáról azon az ülésen döntenek, amelyen Edmund Dudley-t (Morgan Jones), a tehetséges londoni ügyvédet, és nem mellesleg a jelenlegi Speaker of the House of Commons („Oooorder! Ooooorder!”) is megismerhetjük (karakter a jellegzetes kellemetlen csúszómászószerű szervilis csinyovnik érzetét kelti.) Neki támadnak érdekes ötletei, hogyan is lehetne feltölteni a királyi kincstárat, vagy hogyan lehetne bizonyos tételeket a könyvelésben átcsoportosítani.
Ez a pénzügyi hadművelet már csak azért is fontos, hogy legyen elég pénz igazi hadműveletekre, ugyanis, Lady Margaret megtalálja borongós hangulatú fiacskája asztalán Miksa császár bontatlan levelét, pedig fontos információkat tartalmaz Edmund de la Poolról, a York ház oldaláról egyébként egyáltalán nem jogtalan követelésekkel bíró királyaspiránsról. A császár vendégszeretetét élvezni, no nem önként, viszont Miksa nem hajlandó kiadni az angoloknak, mert tudja, hogy azon nyomban kivégeznék. Na, ennyire fontos szereplője ennek a valódi trónok harcának (ha nem lenne diplomáciai súlya az ő létezésének, akkor a császár átengedné). Amúgy IV Edvárd és III Richárd unokaöccse, édesanyját is York-i Erzsébetnek hívták, és amúgy Suffolk 3. hercege. Csak a poén kedvéért: ennek az Edmundnak az édesapja, John de la Pool volt Lady Margaret Beaufort első férje, még Edmund Tudor előtt, de változtak a politikai szelek, és érvénytelenítették a házasságot.
Ó, nincs is szebb belterj, mint a Rózsák Háborújának családjainak belterjessége!
Ha jól emlékszem egyébként, az egész család ott volt A fehér hercegnő első epizódjában, mikor hűség esküt kellett tenni Henriknek, az új királynak. Akkor, amikor félő volt, hogy szegény Teddy rossz mondatra emlékszik (pl. hogy egyszer mondták neki, hogy ő is lehet király és hasonlók), és mindenki lélegzetvisszafojtva várta, hogy jó mondatot mondjon VII. Henrik előtt.
Természetesen, ha EdlP (lerövidítem, mint Mathieu van der Poelt szoktam MvdP-nek a kerékpáros írásaimban) szóba kerül, akkor másféle súlya van Maggie létezésének, hiszen immáron Erzsébet halálával ő maradt az egyedüli összekötőkapocs ebből a generációból a Tudor ház és a de la Poolok között. A király azonban haragszik rá, mert azt hiszi, hogy az ő jelenléte ingerelte fel annyira Erzsébetet, hogy aztán belehalt a szülésbe. De aztán megembereli magát és rábízza a távozására készülő Meget, hogy legyen neki anyja helyett anyja. Később azonban Lady Margaret dobja ki az Udvarból, mert Arthur nemi életével kapcsolatban nem hajlandó olyat állítani, ami bizonyítaná, hogy tényleg elhálták a házasságot. Szerintem nem kell félteni Maggie-t, nagy túlélő ő.
Viszont kénytelen férje nélkül hazaindulni a birtokukra, így adja magát a lehetőség, hogy ismeretlenek elrabolják, és egy járvány által megjelölt házba vigyék, ami természetesen csal álca, mert itt találkozik össze a híres neves kuzinnal(Nick Barber), aki tehát már itt van Londonban. Maggie nagy túlélő, csak az a gond, hogy nincs más választása, mint túlélni, mert az összes rokon mindig az ő életével játszadozik a saját politikai ambíciói érdekében, és neki már rohadtul elege van ebből, ő csak békében akar élni a gyermekeivel a birtokukon. Ezt az aspektusát annak, hogy ilyen turbulens időkben valaki királyi házba született, és akarata ellenére, csak a származása, a „vérvonal” miatt folyamatosan túlélésre kell játszania, egyébként szerintem A király átka könyv (amelyen az itteni Lady Pole karakter is alapul) nagyon jól érzékelteti. Szóval hagyja csak szépen őt a kedves rokon, nem, nem hajlandó semmit tenni érte.
Meg indul Skóciába, Apukirály is előbújik oroszlánbarlangjából, sőt, kifejezetten jó kedve van neki. Gyanús, nagyon gyanús, főleg, mikor az ajánlja, hogy ünnepi vacsorát kellene rendezni. És megérkezik a meghívója Katalinhoz is, aki egyébként az epizód folyamán kapott egy újabb levelet anyjától, melyben újfent hazarendelte. Harry és Katalin mit sem sejtenek, de mi tudjuk ám jól, haha, biza, hogy mi fog történni.
A király ugyanis arra jutott, hogy neki kell elvennie Katalint, és ezt be is jelenti