Ahogyan az a valós történelmi események eseteben is alakult Erzsébet királyné halála után, percről percre valtozik a politikai helyzet Tudor udvarban és a nemzetközi porondon is atekintetben, mi lesz a kis ambíciózus, tűzről pattant spanyol infanta sorsa. A sorozat első évadának ötödik epizódában is tovább csavarodik a már eddig is faramucinak tűnő helyzet.
Breaking news: Stafford már nős, azért nem jöhet számításba.
Hát ez így olyan félúton kiizzadt megoldásnak tűnik az alkotók részéről, de mindegy.
A kérdés két okból merül fel: egyrészt mivel a királyi leánykéréssel (ami Lady Margaret szerint is okos húzás), újraosztották a lapokat és megint téma az udvarhölgyeknek szánt megfelelő férjek keresése, másrészt, mert Rosa sajnos állapotos. A férjjelöltek között végre felbukkan Willoughby neve is (akkor tehát mégis ezen az úton megyünk tovább?) valamint egy bizonyos Rochester hercege. Willoughbyval egyébként Lina összefut a bordélyházban, ahova Rosa ügyét rendezni megy. Rosa végül aztán csak nem dugja fel magának azt a furcsa valamit, amit a mádám adott magzatelhajtás céljából. Helyette próbál beszélni Stafforddal, hogy neki nem kell más, csak egy ház, szerény tartásdíj, meg hogy esetleg néha látogatóba jönne maga az apa is. Nagyon furcsa, kényszerített mosolygással, de máskülönben azonnal rávágja a férfi, hogy jaja, az jó lenne. Tuti, hogy a dolog nem rendeződött el ilyen hamar és ilyen egyszerűen.
Ahogyan nyilván a két Henrik, apa és fia között is komolyan nő a feszültség, olyannyira, hogy Harry flegmán beül a Kistanács ülésére és arra utal, hogy esetleg az uralkodás elindulhatna a központosítás felé, és akkor a király nem kényszerülne folyton a nemesei előtt esdekelni (csak a poén kedvéért tessék visszanézni, miről beszélt Joffrey a Trónok harca első évad harmadik epizódjában Cercei-nek, hogyan irányítaná ő az országot). Apja gúnyosan reagál, hogy ha a szerelmi bánatos fiatalúr nem a nőket és az ivászatot preferálná, tudná, hogy a nemesek seregei már a Tudor sereg részét képezik, ezen ötlete nyitott kapukat dönget. Lady Margaret feloszlatja a gyűlést, de mielőtt még hallótávolságon kívül kerülnének az uraságok, Harry megemlíti, hogy a kocsma jó hely információkat gyűjteni, így azt is tudja, hogy EdlP Londonban van. Kicsi Harry élvezi, ahogy húzhatja apját azzal, hogy milyen módon ad át információt a trónkövetelő hollétéről. Később azzal tesz keresztbe, hogy általa előbb értesül EdlP a razziáról, mielőtt a király emberei odaérnének.
Az epizód egyébként javarészt arról szól, hogy gyakorlatilag mindenki, akivel beszél, arról értekezik Katalinnal, hogy ha a királynéi ambíciói erősebbek, akkor ragadja meg az alkalmat. Ha esetleg mást is remél az élettől, akkor meg inkább válassza a fiatalabbik Henriket. Erről beszél maga Harry is, Lina is, sőt még Maggie-is, akit azon nyomban lóhalálában látogat meg a két kíséret nélkül (!!!) érkező spanyol nemeshölgy, hogy megtudják, Maggie-t azért utasították ki az udvarból, mert nem volt hajlandó nyíltan állítani, hogy Arthur és Katalin elhálták a házasságukat. Maggie az, aki beszél arról is, hogy Harry nagyon nagyétkű az élet minden területén, de ez egyben azt is jelenti, hogy könnyen ráun a játékszereire. Mivel nem trónörökösi nevelésben részesült, így veszélyessé válhat, mert nem tanulta meg a korlátlan hatalommal járó önfegyelem rutinját.
Amikor Katalin és Lina végül elindulnak és megállnak egy falusi szabadtéri kocsmánál inni valamit, a mintapéldája annak, amit úgy szoktam nevezni, hogy
Az, hogy csak úgy leülnek, a két kíséret nélküli idegen nemeshölgy egy vidéki vendéglátóhelyen, hogy megdumcsizzák, hogy maguk mögött hagyják a nézeteltéréseiket, sőt Katalin nagylelkűen felajánlja a „tegezést” vagyis a keresztnéven szólítást a rangmegnevezés helyett, nem csupán a 16. század eleji közegben, de gyakorlatilag bármely 20. századnál korábbi történetben röhejesen idegenül hat. Így mi viselkedünk, ezek a mi jellegzetes szokásaink.
Maggie-hez egyébként pont nem érkeznek jókor, mert Pole-ék épp megtudják, hogy a bérlőiket is elveszik tőlük, sőt még a szekeret is maguknak kell majd megjavítani, ami aztán az epizód legvégén drámai következményekkel jár. Viszont még valamivel a fentebbi váratlan látogatás előtt dramatizálva látunk egy levélváltást Maggie és Meg között, pontosabban előbbi válaszát utóbbi levelére, melyben ír a skót királyról, aki nem is öreg, sőt tök úgy néz ki, mint Jamie Dornan, és az sem zavarja nagyon az újdonsült királynét, hogy férjeurának egy rahedli házasságon kívüli gyereke van, akik viszont együtt élnek velük.
Apropó gyerekek. Katalin levelet kap anyjától, aki nem csak áldását adja a királlyal esedékes frigyére, de beszél arról, is, hogy nehéz heteken van túl, mert idősebbik lánya, Johanna az Alhambrában szülte meg a gyerekét, és ettől kicsit megzakkant. Szóval mindenkinek nagy fellélegzés volt, mihelyt hazament a férjéhez.
Valami oknál fogva ez a levél adja meg a végső lökést Katalin számára, hogy mégiscsak a fiatalabbik Henrikre tegye a zizijét. Nem kell sokat várni, megértjük, hogy miért. Ügyes ez a Katalin, jól forgatja a szót a király előtt: a kettejük esetleges házassága nem erősítené a Tudorok helyzetét a trónon, hanem gyengítené. Mert ugyebár Henriknek itt van az ő megkérdőjelezhetetlen származású, fiatal és életerős fia, aki örökli majd a trónt és neki lesznek majd gyerekei, feltehetőleg fiai, így Apukirály második házassága és az esetlegesen abból születő gyerekek mivolta se nem oszt, se nem szoroz, viszont Harry majdan királyként könnyen szövetségesek nélkül marad(hat).
Apukirályt sikerül meggyőzni, az epizód végén be is jelenti, hogy visszavonja a házasodási szándékát, és a diszpenzációt is megkéri a pápától, de a két fiatal közti házasság feltételeként szabja azt is, hogy csak akkor történhet meg, ha megérkezik végre a hercegnő hozománya.
Hoppá, tekintve, hogy Izabella nem erre a frigyre adná áldását, ez bizony komolyabb akadály lehet, mint a pápai diszpenzáció.