Utólag írva ezt a leadet az bejegyzéshez, azt kell mondjam, hogy ez az epizód az egész sorozat messze legjobban sikerült darabja. Johanna (Alba Galocha) karaktere – mind az egyénisége, mind a megbeszélendő problémakör, melyet már csupán létezése is magában hordoz - igazán üdítő, és épp akkor érkezik, mikor a sok ide-odanyújtogatott melodrámázás miatt ellaposodna az amúgy sem különösképpen sziporkázó történetkezelés. Ráadásul ügyesen érnek össze a szálak a végére, a feldobott témák (pl buzgó vallásosság kontra istentagadás) is termékeny talajra hullnak.
Nézzük tehát, hogy miként is valósult mindez meg.
 |
| Őrült Johanna és Szép Fülöp |
Katalin anyjának írott levelének ismertetését halljuk, miközben vihar van odakint. Sajnos látjuk azt is, hogy egy kéz a levelet bontatlanul beteszi egy dobozba a többi olvasatlan levél közé. Hamarosan magyarázatot kapunk erre, mikor Lady Margaret örömködve rohan fiához, hogy spanyolok érkeznek. Aztán Lina olvassa Őfenségesanyasága Katalinnak küldött üzenetét, hogy Kasztília királynője érkezett. Katalin ugrik is kis a fürdőkádjából hurrá, itt van anyu. De Lina folytatja a levél ismertetését: Johanna érkezett, merthogy ő az új királynő, tekintve, hogy Izabella halott.
Johanna, akit az előző epizódban láttunk már egy-két másodpercig szenvedni a kis Károlyka (?) sírásától, épp hazafelé tartott férjével, a híres Szép Fülöppel (Philip Andrew) , hogy átvegye a hatalmat királyságában. A Kistanács ülésén csak Stafford nem érti, miért is óriási szerencse, hogy meg kellett állniuk, Wolsey forgatja is a szemeit kelletlenkedőn emiatt. (Meg mi is, hogy ez mennyire felesleges jelenet volt.) Szép Fülöp ugyebár Miksa császár fia. Miksa császár ugyebár, akinek a védelme alatt áll EdlP. Vagyis most az angol udvar ölébe hullt a lehetőség, hogy diplomáciai tárgyalás útján énekeljék ki a sajtot a Habsburgok szájából. Johanna egyszerre flegma és nyers, egyenes beszédű, nem szereti a képmutató mézesmázoskodást, és ami még fontosabb ebben az alapvetően valóban és mélyen hívő emberekből álló világba, hogy nem hisz Istenben.
Ezt Fülöp, aki nem szép, de legalább
szüki a fhanszia akszentüsza,
magyarázza Lady Margaretnek, akiről apjától tudja, hogy igazán kegyes, vallásos asszony.
Fülöp egyébként nagy pinabubus, folyamatosan bámulja a szolgálókat. Johanna „őrültségének” pedig ez az alapja, hogy a férfi kábé mindenkit megdug, csak őt nem. Szóval bármennyire is überhiperszuperfelülprivilegizált (a kispolgári erőltetett udvariaskodással és képmutatásosdival már csak ezért sem szükséges foglalkoznia) is azáltal, hogy a nagy spanyol uralkodópáros lánya, és a szintén nagy császár, a birodalomépítő I Miksa menye, mégiscsak boldogtalan. És ahogyan az már ilyen szituációkban lenni szokott, tehetetlenül tűri férje megalázó viselkedését. Fülöp amúgy tényleg seggfej, mert a nyílt szabadban, nem különösképpen zavartatva magát, dugja az egyik szolgálót.
Van amúgy egy jópofa jelenet, ahogyan – nyilván megint az ösztönös megbotránkoztatási vágy miatt – Johanna táncolni kíván és Katalint is magával viszi. Apukirályt meg teljesen magával ragadja a csábító, szenvedélyes déli nő, még anyjára is alig figyel, míg amaz beszél hozzá, és Harry is jól beszól neki, hogy szedje már össze magát, papa.
Apa és fia közti feszültség amúgy tettlegességig fajul, miután Henrik igen dühös lesz, hogy Fülöp bolondját járatja velük a tárgyalásokon. Az egészért Harry a hibás, mert hagyta elszökni EdlP-t, erre a fiatalabbik mond egy érdekeset, hogy szerinte nem olyan lényeges a figura, hogy ennyire rá kellene feszülni.
A megütött Harryt Katalin pátyolgatná,
kettejük intim összhangja kiváltja Johannából a rombolni vágyó irigységet.
Utánuk megy a konyhára, és arról beszél a hugicának, hogy őt anyja kínozta az istenkáromlása miatt, amire nem emlékezhet Katalin. De – mint később bevillan neki a kép – emlékszik rá, hogy anyja magyarázatot is adott neki, miért teszi ezt nővérével. Amúgy mikor Harry és Johanna kettesben maradnak, valószínűleg nem állnak meg a szimpla csókolózásánál, de erről később nem esik szó.
Noha rövidre tervezték az angliai tartózkodást – gyakorlatilag másnap már mentek volna tovább – elég hosszan kénytelenek időzni, nem csak azét, mert a hajó javítása gyanúsan lassan halad, de a lovaik patkóit is eltávolították. Ezt konkrétan Oviedo tette Lady Margaret kérésére, de csak később rakjuk össze, hogy mit miért.
A hosszúra nyúlt vendégeskedés alatt tehát Katalin többször is próbál a hozomány ügyében beszélni nővérével, aki egyrészt nem hiszi a dumát az el nem hált házasságról, másrészt épp eléggé keserűen értelmezi saját politikai helyzetét is, hiszen többek között meg van győződve, hogy férje el akarja tőle venni a trónját. Plussz a még életben lévő apuka, Aragóniai Ferdinánd is rá akarja tenni a kezét, szóval két sunyi férfi közé szorult. Katalinnak azért fontos Johannával beszélnie a hozomány eshetőségéről, mivel tudja, hogy apja tutira nem fizetné ki. Amúgy anyja halála óta csökkent a rangja, és Lady Margaret és Apukirály is úgy gondolja, hogy már nem elég jó parti Anglia leendő királyának. Harry azonban hajthatatlan továbbra is.
Végül Harry és Katalin beszélgetése hozza meg a megoldást. Miért is nem szólt a herceg arról előbb, hogy miről megy a tanácsteremben a huzavona. Nem Fülöppel kell tárgyalni, mert Miksa Johannával van úgymond diplomáciai kapcsolatban, nem a saját fiával. Majd akkor mindjárt minden el lesz intézve. Katalin – aki azt is bevallja nővérének, hogy emlékszik a kínzásokra – elmondja Johannának, hogy mivel szabadulhat ki mihamarabb innen, cserébe a hozományt kéri. Nem kérdés, EdlP-t kell kiszolgáltatni. De hogy be legyen tartva Miksa kérése, hogy ne végezzék ki, mihelyt angolok közé kerül, Apukirálnyak egy ereklyére (állítólag Krisztus keresztjének egy darabja – ja persze) kell megesküdnie, hogy nem tör a rokon életére. De hát Johann nem is hívő! Ő nem, de a Tudorok igen, erről Miksának is tudomása van (mint ahogyan arról az epizód elején is szó volt), hogy mennyire. Hát jó, legyen.
Aztán Lady Margaretnek, a kis Máriát látva támad még egy ötlete. Nem nehéz kitalálni, házassági tervek. Hogy ebbe mennyire trafáltunk bele, azt az epizód végén tudjuk meg, mikor Johanna közli Katalinnal, hogy bár az ő életét az Angliával kötött szövetség biztonságossá teheti, mégsem húga és Harry közötti frigyre teszi a zizit, hanem egy generációval későbbre, Mária és a kis Karcsika leendő frigyére. Szóval hugica, ebben a játszmában rád nincs szükség, a hozományodat sem kell már kifizetni.
Történt ám más szereplőkkel is néhány létfontosságú dolog.
Maggiékre tényleg rájár a rúd, nem tudják az adókat fizetni, már az ágyaikat is elvitték és a napi kásaadagok is egyre kisebbek. Végül ír a királynak, és végül választ kap, hogy tessék az udvarba jönni. Csakhogy ez Lady Margaret ármánykodásának volt az eredménye és ő beszél Maggie-vel, természetesen kérve, hogy mondja ki nyíltan és egyértelműen, hogy Katalinék elhálták a házasságot. Maggie-ben feltámad a dacolás, és nemet mond a névrokon játszmáira.
Rosa eközben nagyon várja, hogy Stafford úgy tegyen, ahogyan ígérte, de a férfi, aki most feleségével együtt tartózkodik az udvarban, észre sem veszi. Az ígért találkozóra sem megy el, Lina beszél vele, de ennek tartalmáról csak utólag értesülünk, mikor elmeséli Rosának (lehet, hogy nem is így zajlott az a beszélgetés), hogy azt üzeni, tessék szépen továbblépni. Rosa közben elvetél, később a három fiatal nő közösen elbúcsúztatja a ház mögötti kis patakba engedve a magzatot.
A fiatal nők közül Lina élete látszik rendeződni, mert igent mond Oviedónak, és később úgy gondolja, pont jól jött ki, hogy a férfi segített itt marasztalni a kasztíliai vendégeket, mert így rendeződhetett Katalin ügye is. Ekkor még mi is hihetnénk így.
Csak ezután derül ki, hogy Johanna kicselezte és kisemmizte hugicáját