Hihetetlen sztorik napja - BBC Ghosts (S03E2) - A Lot To Take In

Mike munkába készül. Pat felemlegeti első napját a bankban, a Kapitány meg azt, amikor tiszt lett. Na és vajon Julian hogy van ezzel? Hát ő soha nem volt sehol új fiú. Sem a magániskolában, sem az egyetemen. De még a parlamentben is ugyanazok közé a jól ismer arcok közé került. (Ez amilyen pofonegyszerű, annyira jó poén.) Szóval akkor tényleg soha sehol? Háááát… 

 És ezzel már tudjuk is, hogy Julian sztorija lesz az epizód központi témája. Látjuk, ahogyan azon a végzetes estén immáron kívülről figyeli saját testét, ahogy a mentősök kiviszik hordágyon, majd sorra jelennek meg körülötte a többiek is. Robin nagyon örül, hogy új fiú jött. (Nekem meg van egy kérdésem: szóval Julian akkor nem is orgián volt, hanem olyan kampányrendezvényen, ahol a felesége is vele volt? És akkor hogy is esett az eset? Kivel volt akkor éss hol és hogyan egy jócskán félresikerült numerája?)

Julian (Simon Farnaby) már szellemként a Ghosts 3. évad 2. epizódjában) 

Mint kiderül, Mike csak a másik szobáig megy, ingben és nyakkendőben, de nadrág nélkül, ugyanis online biztosítási ügynök munkára adta fejét. Én pedig csak itt és most kezdek el gondolkozni azon, hogy Kapitány esetleg autista, mert miután hallja, hogy Mike főnöke milyen instrukciókat ad, nagyon nehezen viseli, hogy ezeket a srác nem tartja be. Rögtön ki is próbálja, menne-e neki ez a munka. Humphrey lesz a tesztalany, aki persze elhülyéskedi a dolgot. De közben Mike egy idős hölgyet is tárcsáz és bármilyen, chatben érkező figyelmeztetések ellenére sem teszi le a telefont, amikor a nő belekezd élete történetébe. Mike-ot kirúgással is fenyegetik, de inkább ő mond fel. Szerencsére az idős hölgy a hitetetlen történetével (talált gyerek volt, de később véletlenül összetalálkozott az anyjával), pont tud ajánlani neki egyet. 

 Az epizód egyik tanulsága ugyanis, hogy 

néha a totálisan hihetetlenül hangzó történetek is igazak lehetnek.

 Ez érvényes Alison ezen epizódbeli sztorijára is, merthogy becsönget hozzá egy nő, Lucy (Jessica Knappett), hogy valószínűleg az ő féltestvére. Apukádnak volt egy kalandja még mielőtt anyukáddal összejött.

 Természetesn, erre a váratlan fordulatra szellemeink is a maguk módján reagálnak. Kittyt leginkább az zavarja, hogy elmarad az aznapi táncikálás Alisonnal, helyette Patet fárasztja le teljesen. Thomas természetesen azonnal belezúg Lucybe, és úgy érzi az az úriemberhez méltó dolog, ha „szakít” Alisonnal, de aztán meg mégis visszahúz a szíve hozzá – azaz megy a szokásos Thomas Thorne-féle melodrámázás. Julian azonnal csalást szimatol a sztori mögött, mert vele is megesett, hogy hirtelen a semmiből felbukkantak egyetemista korú idegenek, hogy apu, fizesd ki a tandíjamat. De azáltal, hogy Lucy fotót is tud mutatni, ő hajlik arra, hogy ez a sztori talán igaz is lehet. 

 Fanny pedig óva inti Alisont, hogy nehogy szenzitív adatokat adjon ki magáról, mert vele is megesett, hogy identitáslopás áldozata lett (nem ezekkel a szavakkal mondja természetesen). Egy nő Lady Buttonnak adta ki magát egy luxus hajóúton, amelyen Fannynak kellett volna részt vennie. Így végül lemaradt a Titanicról. Alison felveti a gondolatot, hogy talán pont így járt Fanny szerencsével, de ő magabiztosan állítja: az emberek hajlamosak elfelejteni, hogy az egy 

tökéletesen kellemes utazás volt, mielőtt a hajó a jéghegynek ütközött. 

Látta filmen. Bár belegondolva, így legalább megúszta, hogy az ő melléről is képet készítsen valami amerikai proli. 

 Okkkééé. 

 Mary és Robin szorulnak kissé háttérben az epizód során, utóbbi érthető okokból. Marynek egy poénja van kibontva: rákattant a Loose Women című női csevegős műsorra, de nagyon aggódik a résztvevőkért, mert ha nők ilyen nyíltan kimondják a véleményüket, akkor előbb-utóbb bajuk esik. Később épp ülne a tévé elé őket nézni, amikor helyettük valami breaking newsba botlik egy bírósági tárgyalásról, és azt rakja össze, hogy akkor ezek a szerencsétlen lúzvumenek kerültek bajba. (Mary karakterének kvintesszenciája az információszerzés és átadás jellegzetes módja. Pl. mikor krumplikban adja meg, hogy milyen magas legyen a fonott kosár). Még imádkozik is értük. Persze legközelebbi alkalommal már megint ők vannak a képernyőn, és Marynek ez úgy raktározódik a tudatában, hogy akkor elrendeződött az ügyük. 

 Robin minden bizonnyal produkciós okok miatt szerepel kevesebbet, hiszen Humphrey-nek a szokásosnál több műsorideje van. (Apropó, produkciós okok: a járvány miatti forgatásokra vonatkozó munkahelyi egészségügyi szabályozás következtében sajnos ebben az évadban le kellett mondani a pincében zsúfoltan együtt álló pestises szellemekről. Aprócska jó jel arra, hogy talán a záró évadra visszatérnek: Ben Willbond a 4. szezon forgatása során ismét műbajuszt viselt. Vagyis elvileg tudott a Kapitányon kívül más szerepet is alakítani, ellentétben azzal, hogy a 3. évadban saját arcszőrzetével láthatjuk) 

 Robin tehát javarészt akkor kerül reflektorfénybe, amikor Julian visszaemlékezéseit látjuk. Az ősember élvezi ugyanis legjobban, ahogyan az összezavarodott politikus meg akar szökni, de mindig visszakerül a birtokon belülre. Azt is megtudjuk, hogy a szellemek maguk sem értik, mert nincs értelme, hogy a tárgyakon átnyúlnak, átmennek, de le tudnak ülni. 

 Aztán az epizód végén látjuk, ahogyan végül is beletörődve ott áll Julian a többiek előtt, mint valami csoportterápián, mondja, hogy ő Julian, és kimondja (elfogadja), hogy egy szellem. Kicsit sajnáljuk is, mikor kissé esetlenül mondja, hogy a játékok, amit a többiek szoktak játszani, nem igazán az ő világa, de Robin személyében lelkes sakkpartnert talál.  

Amennyire jól sikerült ívet adni Julian történetének, amnyira színtelen-szagtalannak tűnik mégis összességében az egész epizód. Valószínűleg ott lehetett s probléma, hogy elmérték az arányokat, hogyan is adagolják Lucy színre lépését. Ugyanakkor az sem kizárt, hogy más produkciós okok is közre játszottak (és nem minden a Mat Baynton, Simon Farnaby és Martha Howe-Douglas trió által írt fogatókönyv hibája), hogy ez a rész ilyenre sikeredett. Nagyon gyanús ugyanis, hogy Kitty és Pat szerintem túl hosszúra nyújtott táncikálását sem véletlenül nem vágták rövidebbre.