Nincs időbeli ugrás a 7. epizód elején, mármint a sorozatra jellemző módon, mert amúgy értelemszerűen eltelik egy kis idő aközött, hogy Laena feláldozta magát Pentosban és hogy Driftmarkban az egész rokonság előtt a Velaryonok ősi szertartása szerint eltemetik.
Vaemond, Corlys öccse mond beszédet valyriaiul, amibe beleszövi a család ősi vérvonaláról szóló gondolatait is. Talán elsőre nem is tűnik fel, de Daemon bele-belevihogása a beszédbe magától értetődővé teszi, hogy ez bizony durva inzultus Rhaenyrával és gyermekeivel szemben. A szomorú zene (mindig üdítő, ha újabb és újabb motívumok szövődnek bele a jól ismert GoT + HotD hangzásvilágba) kíséretében láthatjuk, ahogyan Laena kőkoporsója a mélybe zuhan a többi ott nyugvó ős közé.
A szertartás után következhet a halotti tor, mely a folyamatos gyanakvóan egymásra sandikáló résztvevők ellenére is nyitott lelkűbb és szívűbb, őszintébb mint saját rokonságom bármilyen összejövetele. A jelenetsor alatt - még a párbeszédes pillanatokban is – végig szomorú gyászzeneszerűség szól. Márpedig párbeszéd van bőven, hiszen az ilyen jelenetek legfontosabb funkciója, hogy a szereplőket minél többféleképpen variáló interakciókat legyenek képesek felmutatni.
Rhaenyra Jace-t próbálja rávenni, hogy menjen oda és vigasztalja unokatestvéreit. A hercegfi azonban úgy érzi, hogy neki is járna együttérzés, meg egyébként is, nem itt, hanem Harrenhalban kellene lenniük. Corlys Luke-nak magyarázza, hogy egykoron majd ő lesz Driftmark ura, amire a kisfiú koravén bölcsességgel mondja, nem akarja ezt a pozíciót, mert akkor az azt jelentené, hogy mindenki (aki fontos számára) halott.
Corlysnak később van egy nyersebb kirohanása, mikor látja, hogy Laenor lelkileg összetörve, részeg merevséggel bámulja a vizet, mintha nővére után szeretné magát vetni. A családfő ekkor rángatja meg kicsit Ser Qarlt, hogy szedje össze a „pártfogóját”.
Viserys Daemonnal próbál szót érteni, de a testvérpár fiatalabbik tagja szokásos módon pikírten válaszolgat, majd nem bírja ki, hogy Ottót - aki természetesen újra Hand of the King lett – ne féregezze le. Viserys állapota fizikailag ugyan nem romlott látványosan, de szellemileg is kezd megroggyanni, mivel Alicentet távoztában Aemmának szólítja.
Apropó, Alicent, a királynénak egészen biztosan akadnak még majd kellemetlen percei Larys Stronggal, aki valamiért szintén itt van az eseményen. Alicent most még elhessegeti a túlságosan tenyérbe mászó mosolyú fickó viselkedését, hogy biztos annak örül, hogy Harrenhal ura lett. Ám szerintem ahogyan az epizód második felében, már a hajón, a visszaúton mosolyog a királynéra, mikor amaz biztosítja, nem feledkezik meg a hasznos emberekről, olyan perverz, hogy ebből nehezen kizárható, hogy a pasasnak végeredményben nagyon egyszerű vágyai vannak, csak hozzá még nagyon is eltorzult elméje.
Mivel egyre inkább tolódik a történet a gyerekek generációjának konfliktusai felé, érdemes elmondani, hogy Aegon méltatlankodik egy sort, hogy milyen furabogár Helaena, semmi közös nincs kettejükben, pedig úgy tűnik, össze fognak házasodni. Aemond szívesen átvenné a férj szerepét, ha ez lenne a kötelessége. Eltökélt egy kis fickó, na. Bár neki is van egy érdekes pillanata, mikor az esetlenül Laena lányai mellé mégicsak odaálló Jace-t bámulja (akinek az egyik lány a kezét fogja) egy kandelláber fel-fellobbanó lángjain keresztül. Mintha Aemond is szeretne barátkozni, érzelmet kimutatni, de aztán mégsem.
A gyerekeket hamarosan ágyba küldik. Az egyik lépcsőfordulóban mattrészegen elterülő Aegont Otto téríti (rugdalja) észhez. Aemond pedig éjszakai kalandra indul. Nem nehéz kitalálni: a Laena halála révén gazdátlanul maradt Vhagart kívánja magának megszelidíteni. Illendő lenne persze megvárni, hogy Baelát, aki szintén nagyon szeretne magának egy sárkányt, elfogadja-e Vhagar az új urának (úrnőjének), de hát Aemond is tipikus Targaryen, a többiek le vannak szarva, ő megszerzi, ami szerinte neki jár. Bár a sárkánykultusznak továbbra sem vagyok híve, ugyanakkor nem vagyok érzéketlen az átlagon felüli színvonalú produkciós kreatív munkával szemben: kétségkívül kiváló jelenetsor, ahogyan a fiú megszelidíti magának ezt az óriási szuperfegyvert, ráadásul Leo Ashtonnak, ahogyan az előző részben is voltak erre utaló kamerabeállítások, s hiába csupán kamaszfiú,
félelmetesen jó a filmes jelenléte.
(Az epizódhoz tartozó egyik háttérfilmben a készítők megemlegetik azon aggodalmukat, hogy mivel közel egy év telt el aközött a felvétel között, mikor Aemond megközelíti a sárkányt, és a belső speciális stúdiófelvételek között, amikor már a repülést vették, kicsit aggódtak, hogy a srác nem érik e túl sokat ez idő alatt. Nos, ha arcra nem is, de a hangján érződik egy fokkal érettebb határozottság, ahogyan rászól Vhagarra, hogy Dohaeris!)
 |
| Rhaenyra (Emma D'Arcy) és Dameon (Matt Smith) a tengerparton, nappali fényben |
Van még két szereplőnk, akik szintén titkos kis éjszakai kiruccanást tesznek a „sötétségbe” (a félrekalibrált mesterséges éjszaka bájos iróniája, hogy emlékszem, hogy az első promóciós fotók a sorozatról ebből a jelentből voltak, természetesen akkor nappali fényben, ahogyan a jelenetet felvették): Rhaenyra és Daemon. Rég beszélgettek, és odafent a tengerre néző teraszon, ahol a temetés utáni fogadás volt, is csak egy-egy somolygásos elmosolyodásra futotta tőlük, így most természetesen a megbeszélendők között felbukkan Rhaenyra házasságának kudarca (pedig próbálkoztak), és az is, hogy Daemon elégségesen boldog volt Laenával ahhoz, hogy az ő házasságuk működőképes legyen. Na de tudjuk, hogy nem ez az igaz oka az éjszakai sétának, hamarosan rá is térnek a lényegre, és valami hajóroncsok alatt heverve Daemon most nem hagyja dolgát félbe.
Aemond közben a jókora önbizalomdózissal feltöltődve, amit a világ legnagyobb sárkányán tett utazás adott neki, visszatér a kastélyba, ahol már a többiek, legalább is a Rhaenyra és Daemon gyermekei várják. Hamar verekedés lesz ebből, meg pimaszkodás a két barnahajú fiú származását illetőnek, aminek aztán az vet véget, hogy az egyik fiú kiszúrja Aemond szemét. Megmondta Helaena az előző epizódban: be kell egy személt majd csuknia, és akkor lesz sárkánya.
Na erre aztán újra összecsődül az összes szereplő, Alicent első dolga, hogy felpofozza Aegont, hogy mégis hol volt, miért nem vigyázott az öccsére. De az is hamar kiderül, hogy a veszekedés (egyik) oka Ameond beszólása volt Jace-ék vérszerinti apját illetően. Na akkor megint helyben vagyunk. Rhaenyra rögtön maga felé fordítja a szót, hogy keményen ki kellene kérdezni (megkínozni?), hogy kitől is hallotta a gyerek ezt a mocskos pletykát, amire a fiú bár összenéz az anyjával, végül mégis bátyját dobja be bűnbaknak. Aegon, mintha előbb maga is rácsodálkozna, lehet, hogy tényleg ő volt, csak nem emlékszik, de aztán mikor apja is elkezd vele kiabálni, akkor visszafogott hangon csak annyit mond, hogy de hát csak rájuk kell nézni, mindenki tudja az igazságot.
Viserys nagyon határozottan kijelenti, hogy aki meg meri kérdőjelezni a gyerekek származását az felségsértést követ el, és ennek megfelően jár a büntetés, majd hagyná maga mögött az egészet. Alicent azonban biztos nagy Cercei Lannister rajongó, mert őhozzá hasonlóan nem akarja ennyiben hagyni a dolgot, akkor is büntetést akar kiszabni. Azt szeretné, ha Luke is elvesztené egyik szemét. No persze, tudom lényeges különbség van a két királyné viselkedése között, hiszen Alicent tényleg lassan beleőrül abba, hogy nem lehet a nyilvánvalóról beszélni. (Ez megint csak emlékeztet a saját rokonságomra, ahol negyven éve mérgezi az egészséges emberi kapcsolatok lehetőségét valaki akkori ócska, sunyi tette, amiről „illetlenség” említést tenni, inkább hadd mérgezze nem csak a rokonságon belüli, hanem sajnos másokkal kialakított, vagy kialakítani vágyott kapcsolatainkat is. Szóval, jah, én értem Alicentet, hogy minden lehetőséget megragad, hogy ne olvadjon szét megint a szituáció konkrét, felmutatható változás nélkül)
Egyszerűen most van az a pont, amikor nem akarja annyiba hagyni az esetet, és valamit, bármit, akkor is csinálni akar.
Így aztán fogja Viserys tőrét, és nekiront Rhaenyráéknak. A hercegnő kapja el pótanyja és egyben egykori legjobb barátnéja karját, és jól ki is oktatja, hogy biztos nehéz lehet neki ezzel az megkeseredett igazságérzettel, meg hogy most már mindenki látja az ő igazi jellemét. Több mint valószínű, hogy a hercegnő ezzel kiprovokálta, hogy a királyné a bal karjába vágjon egy éleset (valyriai penge!).
Megsebesíteni a trónörököst bizony durva dolog. Nem csoda, hogy Alicent megint a körme körüli bőrt birizgálja idegességében, mikor Otto érkezik hozzá, aki nem mérges, hanem kifejezetten büszke: igen, csúnya dolgot műveltél, kifordultál magadból, de ez ilyen játék. És apuci most örül, hogy végre meglátta lányában is képességet erre a játékra. A király meg majd úgyis megbocsát. Mégis mi mást tehetne.
Amíg a királyi család, immáron három sárkánnyal távozik, Rhaenyra beszélget Daemonnal, hogy szüksége van rá. És hogy ők ketten tűz, sorsuk, hogy együtt égjenek.
Így gyakorlatilag férjül kéri.
De mihez kezdjük Laenorral? Azzal a Laenorral, aki teljesen kimaradt az éjszakai csetepatéból. Viszont a másnap reggeli beszélgetéskor megígéri Rhaenyrának, hogy mivel Ser Qarl úgyis visszamegy harcolni, ő ittmarad asszonykájával és jó uracskája, a gyermekeknek pedig rendes apja lesz. Mert Rhaenyra megérdemel egy (igazi) férjet. Lehet, hogy itt kezdett el érlelődni Rhaeyrában a terv, hogy az a bizonyos férj inkább Daemon lenne? Mindenesetre biztosítja Laenort, hogy ő jó és nemes embernek tartja, úgyhogy neki sem kellene önmagát gyűlölnie hajlamai miatt.
De most a nagy családegyesítő Tagaryen esküvő tervének szövögetésekor, amely összefonódik Rhaenyra, mint majdani királynő uralkodói stratégiájának tervezgetésével, Ser Leanor sorsa kardinális kérdés. Halála politikai eszközként is használható: higgyék azt az emberek, legyenek tudatában annak, féljenek attól, hogy ezek ketten mire képesek. Akkor is, ha Rhaenyra nem akar zsarnok lenni.
Így aztán Daemonnak lesz egy titkos beszélgetése Ser Qarllal arról, hogy Essosban nem a név számít, hanem a pénz, kényelmes életet lehet élni, és hogy ehhez megkapja a szükséges összeget, ám előbb egy gyors és szemtanúk előtt történt halálesetre van szükség. Továbbra is a tervezgetős monológ alatt látjuk, hogy Daemon elkap egy fekete szolgálót és eltöri a nyakát, majd Ser Qarl párbajra provokálja Laenort, mondván, mindig is lenézte őt az uraság. Itt lenne az első pillanat, mikor gyanút foghat a néző, hogy hát mégis, Laenor nem annak a fickónak tűnik, aki lenézi a másikat, sem olyannak, aki egy ilyen mondatra kardot ránt, ahelyett, hogy szavakkal tisztázná a helyzetet.
De ha ennek még nem is, annak már mindenképp gyanús jelnek kellene lennie, hogy Corlysék már csak egy szénné égett hullát (igen, a random kinyiffantott szolgáló) találnak, ami egy filmekben (sorozatokban) tipikus megoldás arra, ha valakinek csupán megrendezik a halálát.
Mindenesetre Rhaenyra és Daemon díszes ruhában, ősi szertartás (vérszerződèsszerűség) szerint összeházasodnak.
Aztán kapcsolunk a tengerpartra: a szürkületben két alak igyekszik egy csónak felé, hogy kievezzenek a távolabb horgonyzó hajóhoz. Egyikük Ser Qarl. Másikuk a jellegzetes hajkoronájától megváló Ser Laeon Velaryon.