Üljünk tehát le még egyszer egy utolsó évad erejéig a képernyő elé (vagy bújjunk ágyba a tabletünkkel vagy mobilunkkal), és tanuljunk a mesterektől, hogyan is kell sorozatot készíteni. A harmadik évad utolsó epizódja egészen bizonyosan helyet kap a műfaj legnagyobb pillanatai között, és semmi okunk attól rettegni, hogy az utolsó szezon váratlan minőségromláson esne át.
És persze annyi kérdés fut át a szakmai alázattal tanulni is kívánó néző agyán már az első képkockák megjelenése előtt: mi is lesz az a bizonyos első képkocka? Honnan folytatódik tovább a történet? Ha időbeli ugrás van, mekkora is lesz az? Hogyan és mivel töltik ki aztán visszamenőlegesen az elbeszélést, hogy meglegyen a folytonosság, a történetmesélés íve?
 |
| Tom (Matthew MacFadyen) és Shiv (Sarah Snook) az Utódlás (Succession) 4. évad 1. epizódjában |
Nos, Logan születésnapjával indítunk, ahogy Nicolas Britell 18. századot megidéző komor és méltóságteljes dallamai alatt Logan jár fel-alá a New York-i lakásban, és fogadja az ünneplésére megjelent seggnyalók jókívánságait. Sokáig nem bírja a tettetett mosolygást, dühöng is egy sort Kerrynek, aki ugyebár nem csak személyi asszisztense Nagyfőnöknek. Szerintem kifejezetten jó a kémia a két karakter között, érdekes a dinamikájuk.
Nem is várunk ennél kevesebbet egy olyan sorozat esetében, melynek karakterei háromdimenziósak és interakcióik realisztikusan ábrázolják az emberi kapcsolatok kuszaságának, rétegzettségének minden mikrorezzenését.
Aki csak otrombán szeretne röhigcsélni az idős milliárdos és a fiatal asszisztensből lett szerető kapcsolatán, az nézzen inkább Szeszélyes évszakokat.
Kerry karakterének további mélyítésére, arra, hogy mennyire képben van, miként és hogyan kell a Roy család bizalmi állást betöltő alkalmazottjaként viselkedni, kiváló alkalom, hogy Greg egy ismeretlen kiscsajjal jelenik meg a születésnapi ünnepségen. Kerry azonnal érzékeli a problémát, kérdezgeti a rokont, mégis ki ez a lány? Meg egyébként is, ez Logan Roy születésnapi fogadása a saját otthonában, nem valami random buli, ahova annak reményében visznek (első!) randira valakit, hogy a kiscsajnak majd imponál a party, így könnyebben szétteszi a lábait. Persze, van annak egy jóval praktikusabb vetülete is, hogy nem mindegy, ki ez az ismeretlen lány: mi van, ha ipari kémkedésben utazik, és alig várta, hogy egy Greg féle lúzer révén bejuthasson a Roy fellegvárba?
A kérdés az epizód végéig nyitva marad – bár egy ponton ügyesen bújtatják a fő történetszál mögé –, ugyanis a lány tényleg eléggé átlagcsajnak tűnik, aki magától értetődően posztolgat egy flancos születésnapi buliról a közösségi médiában, és elsőre talán fel sem tűnik, de az ő fotóját szúrja ki Ken Los Angelesben, és rakja össze két testvérével, hogy folyamatban van a Pierce üzlet.
Merthogy a három testvért, a „patkányok” ahogy drága édesapjuk egy ponton nevezi őket, az ország másik felén gyűlnek össze, és a The Hundred nevű céget akarják épp összehozni. Nem igazán érthető, hogy mi a fene akar ez lenni, de azt nagyon akarják. Mármint Roman tényleg akarja csinálni, Kenben a szokásos hamis hurráoptimizmus dolgozik, mondogatja, mondogatja, miért jó és nagyszerű ez az ötlet, a későn érkező Shiv meg kicsit pávatáncol, és próbálja mismásolni hogy késésének oka egy másik találkozó, ahol arról beszélgetett, hogy lehetne e esélye annak, hogy megbeszéljék, hogy hogyan beszéljék meg, hogy beszélni kellene.
Szóval Shiv egyértelműen B (esetleg, C meg D) terven is gondolkodik.
Az ő beszélgetésükből tudjuk meg, hogy a cég eladása még mindig folyamatban van, és majd ebből nekik is csurrannak-cseppennek a milliárdok. Van itt egy Telly, vagy csak szimplán T nevű fickó, aki úgy tűnik, Roman üzleti tanácsadója, és nagyon gyorsan tud nagyon hasznos információkat gyűjteni (ahogy később majd látjuk, ő az, aki átlátja a gyerekek anyagi lehetőségeit, mozgásterét is). Nem tudok másra gondolni e karakter esetében, minthogy arra hívja fel a figyelmet, hogy
a milliárdos Roy csemeték tulajdonképpen nem igazán értenek a bizniszhez, minden, amit összehordanak, amivel spannolják egymást folyamatosan bullshitnek hangzik.
Ha nem milliárdosok lennének, valószínűleg szánalmas lúzernek (akik a semmit próbálják valaminek láttatni az erőltetett nagydumás hozzáállásukkal) néznék őket az olyan alakok, mint ez a T, aki jól megél és meg fog még élni hosszan az efféle inkompetens milliárdosbébiknek adott tanácsaiból.
Hamar választ kapunk arra is, hogy nagyjából mennyi idő telhetett el az előző évad vége óta, mert Tom felhívja Shivet, hogy ha esetleg paparazzifotók jelennének meg róla és Naomi Pierce-ról, az nem randi volt, hanem "társasági kapcsolattartás" jellegű mozzanat, de mivel összefutottak valakivel, aki előtt meg jobb volt nem erről beszélni, nekik azt mondták, hogy randi volt. Shiv és Tom tehát külön vannak (számított bárki is másra?), de Shiv természetesen igencsak nehezen viseli, hogy Tom nem az ő története random mellékszereplője, akit ide-oda lehet ráncigálni, hanem saját élete főszereplője, és ez a saját élete most távolodni látszik Shiv saját életétől. (Ja, Naomi és Ken már nincsenek együtt.)
Ez a kis magánéleti mozzanat indítja be aztán a brainstormingot a három testvér között. Miért is találkozott Tom Naomival? Azt hamar elvetik (és ebben nekünk is érdemes követni őket), hogy ez valami valódi érzelmi közeledés, érdeklődés lenne azok kettejük között, sokkal inkább Apuci tervez valamit. Ken veti fel, hogy esetleg csak szimplán kínozni akarja őket az apjuk. Shiv szerint ennek kicsi az esélye, mert ugyan a Nagyfőnök egy szociopata, de ilyen jellengű manipulációhoz nincs türelme.
Ekkor derül ki, hogy valaki kiposztolta az Instán, hogy az egyik Pierce családtag is ott van Logan születésnapi köszöntőjén. Valami fantasztikus a történetkezelés, ahogyan aztán Ken és Shiv azon nyomban elkezd agyalni azon, hogy a megszerzett információ (apjuk nem tett le a Pierce felvásárlásról) birtokában hogyan tehetne keresztbe az öregnek. Roman az, aki harmónuk közül húzódozik. Szerinte a The Hundred jó ötlet volt, saját kis („kis”) független cég, csak az övék, miegymás. Shiv gyakorlatilag kíméletlenül szemébe mondja öccsének, hogy egy nagy bullshit az ötlet.
Érdekes lesz a három testvér dinamikája a továbbiakban, ha Roman ugyan most olyan mentális stádiumában lenne, hogy apjától képes lenne ugyan elszakadni, de a testvéreitől nem, és ez rántaná vissza abba a toxikus apa-fia viszonyba.
Csupán fokozatosan derül ki az epizód során, hogy Logan morcosságának nem csak a születésnapi seggnyalás kénytelen-kelletlen elviselése az oka, hanem hogy nehezen viseli a szituációt, hogy neki kell várni Nagyi Pierce telefonhívására. Tehát tényleg folyamatban van ez a vásárlás dolog. Annyira nyűgös – annak lehetőségét, hogy a gyerekekkel beszél, elveti – hogy inkább sétálni megy és Colint, a testőrét és mindenesét viszi csak magával, akivel beül egy étterembe enni valamit. Logan szemében ez a fickó, aki mindig tudja, hol a helye (szó szerint és a társadalmi státuszát illetően), hirtelen az ő legjobb barátja, az egyetlen barátja lesz, akivel az élet értelméről, túlvilágról beszélget, amolyan milliárdos és alkalmazottja közti jellegzetes módon: Logant igazából nem érdekli, milyen választ adna a másik. Nekem tetszik, hogy az ilyen kisebb karakterek, mint Colin is kapnak emlékezetes jelenteteket, most, hogy így végéhez közeledik a sorozat.
Na de aztán felpörögnek az események. A zene legalább is ezt sugallja.
Csakhogy van itt egy apróság, ami később talán nagyobb jelentőséggel bír majd. A zene ugyan már jelzi az elbeszélés ritmusának váltását, de még mielőtt a lényegre térnénk, a készítők még beékelnek két jelenetet.
Az egyik Connor és Willa közti beszélgetés a közelgő esküvőjükről. Mint azt már korábban megtudjuk, Elsőszülött keményen tolja a százmilliókat az elnökválasztási kampányába csak azért, hogy az 1 %-át nehogy elveszítse. Hát neki sem a realitásérzék az erőssége. Willa azért még reméli, hogy élete párja még így is gazdagnak számít. Később Connor előáll egy teljes tervvel, hogy miféle esküvőt szeretne. Lenne ott rezesbanda meg hiphop koncert meg „zizi, bambi, körhinta”¹, eléggé nagy zagyvaságnak tűnik elsőre, de a lényeg, hogy ezzel a látványossággal be tudna kerülni a hírekbe, amivel jó sok fizetett politikai hirdetésekre szánt pénz meg lehetne spórolni, mert mintha kezdene Connorban felderengeni, hogy esetleg nem végtelen mennyiségű a rendelkezésre álló pénz. Willa szavaiban, ahogyan majdnem kislányos megszeppenve – v. ö "hát akkor ott úszik az álom"² – mondja, hogy de hát ő másmilyen esküvőt szeretne (rendeset, normálisat) kicsi kora óta. Talán ez az első olyan pillanat, amikor a nő valódi énje előbukkan.
A másik jelenet, amit még az esmények felpörgése elé illesztettek, hogy Greg elújságolja Tomnak, hogy volt egy kis entyempenytem közte és Alkalmi Bridget között az egyik vendégszobában. Hogy mennyire viccel vagy sem Tom azzal, hogy minden szoba be van kamerázva és hogy Logan éjszakánként azt nézi, ki mit művel a vendégszobáiban, szokás szerint nem tudhatjuk. (Valószínűleg tényleg be vannak a szobák kamerázva, de kicsi az esélye, hogy egy ekkora médiacég vezére ezzel szórakozzon – bár a fene tudja, ha azt nézzük, hogy a valóságban világ egyik leggazdagabb embere kb 13 évesek által gyártott gagyi mémek posztolgatásával tölti idejét…)
Tom és Greg viszonyának amúgy a szokásos a dinamikája. Amikor Tom kéretlenül Logan mellé csüccsen (Logan tekintete!), hogy meséljen arról, mit tudott meg Naomitól a találkozó során, és aztán arról érdeklődik, hogy ha ugyan válnának is Shivvel, azért ugye nem kerül ki a pixisből, Logan egy random alázással hagyja ott. Tom ekkor szokás szerint Gregen tölti ki tehetetlenségét, és Alkalmi Bridget nagyméretű táskáján gúnyolódik. Milyen nőt hoztál ide, te szerencsétlen? Aki a táskájában hordja a csere lapos cipőjét, amit metrózás közben visel? (Igen Tom, ahogyan mindenki, akinek nincs öt személyi titkára meg hat csicskája, aki azt lesi, mit cipelhetne helyette. Szerintem még a középosztálybeli közegben sikeresnek számító ügyvéd anyukád is így tesz. De hát tudod te azt jól magad is, csak ilyenkor, mikor bolondján vagy, minden aprósagbe bele kell kötnöd.)
Tom rábeszéli Greget, hogy vallja be Logannak, hogy mit csinált a vendégszobában. Lúzer Rokon persze a legrosszabbkor hívja félre a Nagyfőnököt, mikor a belső körbe tartozó főcsicskák, Karl, Frank és Gerry (v. ö.Tom, Dick és Harry) végre meg merik mondani hogy a három tesvér a váratlan ajánlattevő, akik miatt még mindig nem bólintott rá Nan Pierce az üzletre.
Merthogy Kenék már a Mater Familias birtokán vannak. (Előtte kapnak egy telefonhívást Kerrytől, hogy mégis, nem lehetne, hogy felköszöntség az apjukat? Shiv nagyon durván beszól nőnek, hogy ki kellene venni az öreg farkát a szájából, akkor érthetőbben beszélne, amire Kerry úgy reagál – a normálisnál ugyan egy negyed másodpercnyivel hosszabb hallgatás után –, mintha meg se hallotta volna, szerintem ez is a sokat ad az ő karakteréhez.)
Van valami furcsa Nan viselkedésében. Fejfájásra hivatkozva várakoztatja a vendégeket, és amúgy is egy sor olyan apró mozzanat van elrejtve egész viselkedésében, mintha komoly betegséggel küzdene, és nem lenne neki sok hátra, de ezt a szenzitív informácikót ugyebár titkolni akarja az eladás során (azon nyomban zuhanna a cég értéke), mert a legtöbbet akarja kihozni az üzletből. (Másik megközelítést, amely valószínűleg közelebb áll az eredeti alkotói szándekhoz, miszerint Pierce asszonyság így manipulál, így köt üzletet, hogy látszólag megveti az anyagiakat és utálja az ajánlattételi versengést, lsd még a Telex.hu cikkében.)
Loganék a 6 milliárdos karóhoz kötik az ebet, de ezt nem tudják a gyerekek, és saját maguk lovallják bele magukat (miközben Shiv és Tom tartják egymással a telefonvonalat), hogy 10 milliós ajánlatot tesznek. Roman karakterének ezen epizódban megismert árnyalataihoz tartozik, ahogyan ő az egyetlen, aki észreveszi, hogy mekkora bullshit ez az egész. Mert akár csak fél milliárdból is mennyi minden értelmes dolgot lehetne csinálni, olyasmiket ami az ő saját dolguk lenne, és nem az apjuk elleni értelmetlen kalimpálás része.
Logan annyira rosszul viseli, hogy ki van szolgáltatva Nannek, hogy szeretné, ha vicceket mondanának, vagy durván inzultálnák. Greget (akivel már túlvoltak a beszélgetésen, mi nem láttuk, csak azt tudjuk, hogy Colin feladata kidobni a lányt, előtte a mobilját átvizsgálni, és Greg gyáván nem akar ott lenni) pécézi ki, és Greg lesz az, aki olyan mentális állapotban van, hogy mer is visszaszólni neki.
Hogy hát
hé, öreg, hol vannak a gyerekeid?
Ami érdekes, hogy Logan jobban viseli ezt, mint amikor a Főcsicskák úgy akarnak poénkodni, hogy nem mondanak semmit értelmeset.
A gyerekek tehát megállapodnak a 10 milliós ajánlatban a napfényes Kalifornában, Shiv diadalittanas nyitja a tolóajtót ahogy visszatérnek a teraszon tartott kis megbeszélésükről. Érzem, hogy ebbe a mozdulatba sűrűsödik majd bele az egész karakter tragédiája a történet legvégére. Pierce-ék jelzik a New Yorkban várakozóknak, hogy az ő ajhánlatukkal már nem foglalkoznak. Logan végül mégis beszél a gyerekeikkel, dühösen mondja, hogy gratulál ahhoz, hogy ellpoták az ötletét, Shivnek soha nem is volt egyetlen saját ötlete sem, és így tovább.
Késő este érkezik haza Shiv New Yorkba, Tommal közös lakásukba. Az utolsó szezon nyitóepizódja mégsem maradhat jellegzetes Tom-Shiv jelenet nélkül, amely kettős véleményem szerint amúgy az egész sorozat legerősebb tartóoszlopa. Feltűnt már, hogy Tom mennyire normális és az érzelmileg jóval érettebb fél ezekben az otthoni beszélgetésekben? És még mindig olyan eszméletlenül finoman rétegzett, mikroszkopikus aprolékossággal összeszálazottak ezek a dialógusok, hogy szinte megijed az ember tőle, hogy elkezdje szétszedni.
Szóval javaslom, hagyjuk kettejüket az ágyon kézenfogva feküdni, míg a szokásosnál törékenyebb, vadiúj zenei motívum szól, és nézzünk vissza Loganre, aki éjszaka tévézik (nem Greget kukkolja), és Cydet, a tévés főnökasszonyt baszogatja, hogy mégis milyen műsorvezetőt tettek ide a hírekbe, a hajaismilyen, és hasonlók.
Ezzel ér véget az epizód, amelynek amúgy a közepén meg voltam győződve, hogy Logan nem éli túl a végét. (Konkrétan az éttermes jelenet végkimenetelét saccoltam így).
Valahogy jól rímelt volna a legelső epizódra, szintén születésnap, rosszullét, de most nem bizonytalan véggel, hanem teljes bizonyossággal. Nekem működött volna – de hát még szerencse, hogy nem én írom a sorozatot –, hogy akkor hal meg az öreg, ezzel aztán valahogy kútba esik a saját cég eladása, a gyerekek benne ragadnak a Pierce ajánlattételben, miközben Connor is akkor viszi magát csődbe, mikor már nincs apuci, aki kimentse.
De nem így alakult, s némi meglepetésemre Logan túlélte az első epizódot.
___________________
¹ Ifj. Knézy Jenő jellegzetes szavajárása kerékpárközvetítések alatt
² "Well, there goes that dream"- Dominic (Barry Keoghan) szívfájdító szavai A sziget szellemében (Banshees of Inisherin).