Kémnéni látogat egy kis nyomdaszerűségbe, német nyelvű szórólapok, félig kész hivatalos (persze hamis) okiratok, és hopp, Dominic West női ruhában, sminkkel. Engem most vett meg végleg a sorozat!
West egy bizonyos Dudlye Wesley Clarke-ot alakít, aki nekem rémlik Ben MacIntyre (a sorozat alapjául szolgáló könyv írója) általam olvasott másik, az Operation Mincemeatről szóló könyvéből. Volt ott egy fickó, egy zseniális elhárító tiszt, akit egyszer Spanyolországban női ruhában tartóztattak le, de sem a titkosszolgálati munkájának, sem a reputációjának nem ártott az eset. Van róla kép is, jó, hát nem egy Dominic West volt a fickó…de érdekes egy történet, főleg, mert valószínűleg soha nem fog kiderülni, mit bonyolított annyira túl emberünk, hogy ez lett a vége.
Úgy tűnik, ezt a motívumot csempészték bele nagyon ügyesen ebbe a történetbe. (Klasszikus "nem itt és nem ekkor történt, de lényegét tekintve teljesen beleillik a helyzetbe" megoldás egy történelmi fikcióban. Én nagyon szeretem az ilyet.) Szóval az ezredes, miközben átöltözik az egyenruhájába, elmondja Kémnéninek, hogy nagyon nagy tettet hajtott végre, egy egész ejtőernyős századot talált ki, és ennek hírét sikerülni fog egészen Berlinig eljuttatnia. (Fun fact: Clarke be volt vonva a Mincemeat sztoriba is, de szerinte amit Flemingék kitaláltak, a hulla, akinek teljesen új identitást adtak, azaz &"az ember, aki ott se volt”, már túl sok volt, nem bízott az akció sikerében.)
Kémnéninek is van egy zseniális terve, mert ő is zseniális, ebben a sztoriban mindenkinek annak kell lennie, ő igazi katonákat, francia valódi jól képzett, de hazájukból menekülni kénytelen ejtőernyősöket hozna ebbe az egységbe. Nincs rá válasz, de abban már korábban megállapodnak, hogy az együttműködésüket titokban tartják. Főleg mert a francia kémfőnök nem csak iszákos, de heroinfüggő is.
Stirlingnek nagy mázlija van, mert rátaláltak abban a böszme nagy homokrengetegben, és pont a haver orvoshoz, dr Gamalhoz vitték, aki rögtön látja, hogy gond van. Nosza műtét, és Stirling hamarosan már gyógyszerektől kábultan ugyan, és napszemüvegben, de terveket sző. Anyjától is kap levelet, Mama Sterling, aki a félelmetes kemény, no-nonsense brit úrinő kategóriája lehet¹, szintén megfeddi fiát, hogy még mindig nem nőtt ki abból, hogy a gravitáció ellen küzd. Azt is tudja, hogy kicsi az esély a felgyógyulásra, na de azt is, hogy fia mindig a kisebbségbe tartozott, és hogy ő lesz az a bizonyos ötből egy, akinek sikerül.
A levéllel egy fajd tolla is érkezik, és ez lesz az, ami Stirlingnek a világmegváltó (bizonyos értelemben tényleg az, ha azt nézzük, hogy hozzájárult a németek legyőzőséhez) ötletet adja. El is mondja a hozzá látogató Lewesnak, hogy ugyebár az apja birtokán sokszor volt vadászat szervezve, fajdra is lőttek, de persze csak ha a levegőben voltak. Míg az orrvadászok akkor is, ha a fészkükben.
Ezt fogják ők is csinálni a németek gépeivel. Nem a levegőben, hanem a földön támadják és teszik használhatatlanná őket.
Van egy érdekes montázs, ahogyan Clarke és Kémnéni az Empire klubban újra megbeszélik a francia valódi ejtőenyősök ügyét (a mutatott adatlapokon látni lehet Cesar Domboy arcát, is, tudom, hogy játszik benne, remélem, hogy jobb lesz, mint az Outlanderben, mert ott szerintem alulról lóg ki a sorból.), és az ő mozdulataik, ahogy táncolnak, és Stirling mozdutai, ahogya erőlteti magát, hogy járjon és elérje a doktor haver által túl messzire tett irathalmazt, rímelnek egymásra. Közben Mayne megint a fogdába került, mert nem akart a felettesével találkozni, akkor sem, amikor a fickó már mellette állt. Inkább tökön ragadta, és egy zongorába verte bele. Továbbra is sok apró jelzés van arra, hogy Paddy és az ír hálótársa között erős érzelmi kötelék (ha testi nem is feltétlenül) van. Ennek a jelenetsornak az elején például együtt pötyörészik ki a zongorán a Für Elise-t. Az előző részben pedig megígéri a másinak Mayne, hogy persze őt is magával viszi Burmába, amire a fickó úgy mosolyog a priccsén, ahogyan erős érzelmi kötődés esetén tenné az ember.)
 |
| Jack O'Connell és Connor Swindell az SAS Rogue Heroes 1. èvad 2. részében |
Stirling már jól tud járni, bár még mindig a két hóna alá rakható mankóva jár, amit azonban értelemszerűen nem vihet be Paddy cellájába. Nem mintha félnie kellene, hogy a haver őt is elanyabugyálja. Azzal az ajánlattal jön, hogy ki tudja innen vinni, és rögtön egy olyan egységbe tudja helyezni, ahol semmi olyannal nem kell szembesülnie, ami annyira irritálja őt a seregben, hogy miatta mindig a fogdában végzi. Végül is, nincs más választása, mert előbb utóbb nem a fogda lesz az utolsó állomás, hanem az akasztófa, úgyhogy gondolja meg.
Paddy azért mond nemet, mert nem hiszi, hogy Stirling ki tudja járni magának, amit akar. A skót azonban magabiztos, mert tudja hogy pont azok a fickók, akik oly gyakran élvezték apja vendégszeretetét, és vadászgattak nála, irányítják most a brit hadsereget.
És aztán látjuk, hogy milyen apró trükkökkel, kihasználva a káoszt, és azt, hogy a rangja - mégiscsak hadnagy – miatt vannak, akiknek engedelmeskednie kell neki, néhány kis csavarral (engedi, hogy két fickó vegyen a pezsgővel teli ládából, azért, hogy szemet hunyjanak, hogy ő most ezt felviszi a tábornoknak, míg másik fickóknak panaszkodik, hogy akkora itt a káosz hogy míg a mosdóba ment, valakik elloptak az ajándékból két üveget.) A mutatványnak, akkor van vége, mikor Ritchie tábornok (Michael Shaeffer) szembesíti vele, hogy kicsoda is ő, és érdeklődik, hogy az ő nevében miért is hoz ajándékot az észak-afrikai brit egységek fővezérének.
Stirling magabiztossága mindenek feletti, felemlegeti apját, de még inkább félelmetes anyját. A tábronok, és aztán Auchinleck tábornok (Adrian Lukis), a nagyfőnök is emlékszik rá, persze, mint pattanásos kamaszra, aki folyton fára mászott és leesett (ez is jó running gag, ez az értelmetlen harc a gravitációval). Végül is meghallgatják, mert pontosan tudják, hogy rá van szükségük, főleg mert Churchill folyamatosan rágja a fülüket, hogy tegyenek már valamit.
A tábornokok Stirlinget Clarke-hoz irányítják, aki egy templomban találkozik vele, és már az egyenruháját is elkészítette meg a századosi rangjelzését.
Stirling nem akar kémekkel közösködni, de a másik rávilágít, hogy egyetlen módja, hogy engedélyt kapjon a központtól az egység alakításra, ha együttműködik ővele. Mert az ő kérésére, hogy legyen egy-két valódi ejtőernyős is a fiktív egységében, hogy hitelesebb legyen a történet, rábólintottak a fejesek. Ami azt jelenti, hogy mindenféle segítség nélkül (mondjuk ezt meg is mondta Stiring a tábornokoknak, hogy nincs szüksége semmire, mert majd ellopják maguknak ami kell, először saját maguktól, majd az ellenségtől) a halálba küldi őket. Stirling belemegy.
Aztán megint meglepi Kémnéni egy kávéház teraszán, megint felhozza az együttműködés lehetőségét, Stirling megint nemet mond. A nő – mikor körbenéz, és látja, hogy egy autó várakozik az utca túloldalán - taktikát vált, és arról beszél, hogy mennyi az átlagos idő, míg két idegen egy ágyban köt ki ebben a felbolydult, háborútól felajzott Kairóban. Végül elindulnak a fiatalúr lakására, s mint kiderül, a kocsiból Clarke figyeli őket.
Itt, ebben a francia kémcsajos történeszálban még kell lennie legalább két csavarnak, egy amely összezavarja, vagy legalább is az eddig látottak újragondolására, újraértelmezésére készteti a nézőt, és még egy, ami mindent helyrerak.
Paddy közben a fogdában boxmeccsen vesz részt, ami még egy rossz pont a rossz pontok hosszú listáján. Eoin hozza a hírt, hogy Stirling megkapta az engedélyt, már neve is van az egységnek, L Detachment of Special Air Sevice, és ha Mayne csatlakozik, akkor ő is. Azt hiszem, azzal győzi meg, hogy rámutat, ha három év börtön kap, akkor mire kijut, véget ér a háború, és ugye nem akarja ezt a sok mókát ami ezzel jár, kihagyni. Ja, és a kérdés, látott-e valakit a bentiek közül, aki magával vihetne. Ja, a fickót, Reg Seekingst ( Theo Barklem-Biggs) akivel bunyózott. Hát persze.
Jönnek is a jelentkezők, Stirling meg persze a balhésokat veszi be. Aki soha nem szegett egy szabályt sem, azt nem érti, mi a fenét keres itt. Van olyan fickó, akit azért vesz fel, mert ugyn eléggé fiatalnak néz ki, de már 12 nővel volt dolga. Akkor itt a helyed fiam. Amíg a kaszting zajlik, látjuk már a kiképzés jelenteit is, ahogyan Paddy a mozgó teherautó hátuljáról ugrattatja (vagy löki) le a többieket, Lewes meg a sivatagban menetelteti őket minimális ivóvizzel.
A fikciós jelenetekbe ügyes vágással be vannak illesztve eredeti fekete-fehér keépsorok az eredeti SAS-es fickókról, hogy tényleg így gyakoroltak.
Nem feltétlenül vagyok híve az eredeti képsorok fikcióba illesztésének, de itt, amikor dikret tolják túl az utóbbit, szerintem pont jó helye van. Amikor összeáll az egység, Stirling tart egy megbeszélést, meg kioszt valami papírt a szabályokkal, meg a hierachiával, meg azzal kapcsolatban, hogy milyen tárgyi feltételekelt nyújt a központ - mindhárom lap teljesen üres. Azokat most fogják majd tetteikkel teleírni. Elindulnak a sivatagba, nagyon menő mindenki, ahogyan vezetnek, meg ahogyan a teheratók platóján állnak menet közben.
Megérkeznek egy Kabrit nevű helyre. Egy tábla jelzi, meg valami homokból épült erődszerűség, különben a nagy büdös semmi. Meg a keselyűk a levegőben. Akinek nem tetszik, most még visszameht, mondja Stirling, de senki nem él ezzel a lehetőséggel. Hát akkor kezdődjön a történet.
JEGYZETEK
¹ David Stirling anyja a lovati Fraserek klánjából származott.